A szenvedések kertjében
A gyötrődés, szomorúság és a keserű pohár helye, állapota. Ide is meghívta tanítványait: „maradjatok itt, és virrasszatok velem.” (Mt 26,38) Pont ez az, amitől mindenki menekül. Miről is van itt szó?
Jézus megy most is elől. Nem belöki az övéit a Gecsemáné kertjébe. Az összefüggéseket Ő látja át. A tanítvány nem mindig érti a vele történteket, de ahhoz kaphat erőt, hitet, hogy Jézusát kövesse. A követésben később sok minden világossá válhat. A szenvedést ne dicsőítsük! A szenvedés önmagában rossz. Így imádkozott az Úr: „... ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár...”. (Mt 26,39) A szenvedést csak a szeretet összefüggésében szabad látnunk, megélnünk. Az istentelenség miatt kiszolgáltatott emberért szenved itt az Isten. Aki szeret, az szenved is. A Megváltó szenved miattunk, értünk, helyettünk, de nem nélkülünk! Az Ő áldozata egyszeri, megismételhetetlen, utánozhatatlan, azért mert Ő Istenként szenved. De „mi ugyan méltán”. (Lk 23,41) Ne keverjük össze az Isten és az ember helyzetét, lehetőségeit. Isten istensége miatt, mi pedig istentelenségünk miatt szenvedünk.
Gecsemáné (Gat semané) = olajprés. Ez a kert az Olajfák hegyén található.
Az olajbogyót kipréselték. Ebbe a „présbe” lép be Jézus. Feladja isteni alakját (Ézs 53, Fil 2). Így válik igazán Messiássá, Felkentté.
„Megkened fejemet olajjal.” (Zsolt 23) A halálos szeretet olajával boríthat be bennünket az Isten. Ez az a szeretet, amely „szorongat” és megtérésre indít és segít.
Ne menekülj! Ha Jézus hív, kövesd Őt. Ha az út egyenesen a Gecsemánéba és a Golgotára visz, akkor is. „Velem vándorol utamon Jézus”, szoktuk énekelni. Valóban megtalál Ő minket az utunkon, de Ő is meghívhat minket az Ő útjára. „Az én utaim nem a ti utaitok, az én gondolataim nem a ti gondolataitok.” (Ézs 55,8) Saulnak is volt egy „vallásos” útja, amelyen Jézus utolérte és más utat adott neki.
Nem kerülhetjük el a Gecsemánét és a Golgotát – bűnbánat, istentelenségünk miatti gyötrődés, megtérés –, ha új életben akarunk járni. Ezeken keresztül van a mi megtartatásunk, hazajutásunk.
„Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (Jn 12,24) Boldog feltámadást!
Evangélikus Élet