Evangélizációs és missziói lelkész jelentése a 2005. évi munkáról

Országos Közgyűlés – 2006. május 19.

Napi ige:
„Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket. (…) Uram, siess segítségemre!” (Zsolt 40,13–14)
„Bocsásd meg vétkeinket.” (Mt 6,12)

Életet, hitet, megújulást nem adhatunk, de az akadályok elhárítása a mi felelősségünk is. Az egyik legnagyobb akadály a bűn, a bűnös állapottal való kiegyezésünk. Valaki ezt így fogalmazta meg: Az európai egyházi megújulás legnagyobb akadályai a vezetők, a lelkészek. Vagyis akiken a legnagyobb a felelősség. Hogyan hirdethetjük hitelesen, erőteljesen, hatékonyan a szabadulás evangéliumát, ha mi magunk rabok vagyunk? Rabjai a vallásos istennélküliségnek, anyagiasságnak, paráznaságnak, szenvedélyeknek, múltbeli el nem rendezett bűneinknek. Szeretjük idézni az apostoli igéket (2 Kor 4): az erőtlenségről, a tövisekről, intellektuális kegyességgel elbújunk az egyszerre bűnös és szent – egyébként igaz – reformátori tanítás mögé. De ezek a szép és igaz citátumok válhatnak olyan templommá, vallásos burokká körülöttünk, amelyben elbújunk az élő Isten elől, a megtérés elől (Mt 21,12-17). Elfelejtjük, hogy amikor Pál az emberi gyengeségről, törékenységről, tövisekről ír, hogy ennél még hangsúlyosabban tesz tanúságot a benne lakozó és működő rendkívüli isteni erőről is. A mai egyháznak, lelkészeknek, szolgálattevőknek Isten erejére, jelenlétére van szüksége.

Küldetésünk így szól: „Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi sem árthasson nektek.” (Lk 10,19)
„Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.” (Mt 10,1)
Jézus a megfáradt Keresztelő Jánosnak így üzen a börtönbe: „Vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium.” (Mt 11,5)
Egyedül a gyümölcs hitelesíthet bennünket. A termés szívszorítóan csenevész mostanában. Térjünk meg, tartsunk bűnbánatot, kérjünk egymástól és adjunk egymásnak bocsánatot! Egyházunk népe, együtt magyar népünkkel is vétkezett és vétkezik permanensen: abortusz, ellenséggyűlölet, babonaság, liberalizmus mögé bújt libertinizmus, zsidók, cigányok, körülöttünk élő népek megvetése… Szabaduljunk meg végre a vallásos, egyházi pótcselekvésektől, üresjáratoktól, a gyümölcstelen vallásosságtól, az erőtlen, unalmas, belterjes érthetetlen alkalmainktól! Ezekről nem szeretünk hallani, nem akarunk szembenézni velük. Isten szívesen kiöntené erejét, Lelkét, jelenlétét szívünkbe, de a szentség nem vegyül a szennyel. Az Igében ezt olvassuk:
„Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.” (Mt 3,11)
„Vegyetek Szentlelket!” (Jn 20,22)
„Maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.” (Lk 24,49)
„Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek.” (ApCsel 1,8)
Az égi tűz égessen ki minden szemetet, szennyet életünkből, és forrósítson fel mennyei hőfokra!
Úgy legyen!

Híd, 2006/3.