Jézus és a Da Vinci-kód
A Da Vinci-kód című film a legújabb próbálkozás, hogy Jézus személyét és követőit támadják, lejárassák.
Egy egyszerű logikai kérdés: ha Jézus és az egyház ennyire lényegtelen és hiteltelen, ahogy ez a film is sugalmazza, miért e bősz felvonulás ellenük, még két évezreddel az eredeti történet után is? Ha Jézus nem él és nem Isten, akkor nincs értelme cáfolni őt. Miért kell dollármilliókat, világhírű sztárokat, nonstop reklámot alkalmazni, ha ez a történet, amit keresztyénségnek nevezünk, egy filmmel cáfolható lenne? Miért e buzgólkodás?
„Nincs új a nap alatt” – olvassuk a Prédikátor könyvében.
Jézus még Mária méhében volt, amikor a hatalom meg akarta öletni. Egy védtelen magzat, akitől ennyire tartani kell?
Még ellenségei is elismerték és elismerik a filmben is, hogy ő csak jót tett, nagyszerű ember volt. Mégis földi szolgálata idején már menekülnie kellett Egyiptomba, később többször meg akarták kövezni, őrültnek, megszállottnak tartották.
A Megváltót saját népe, annak vezetői és a római hatalom végezte ki. Akkor sem tudták, hogy még ezt sem tehetik meg maguktól. Őt nem egyszerűen az emberi gyűlölet, hanem az isteni irgalom és szeretet vitte a keresztre.
A korabeli környezet emlékezetkitörléssel próbálta negligálni, de ahogy terjedt a benne való hit, egyre nyíltabban és kegyetlenebbül üldözték nevét, személyét és követőit.
Ennek a kudarcra ítélt programnak és pogromnak igen sokszínű a kétezer esztendős története: a kommunizmusnak nevezett korszakban még történetiségét is tagadták. Az egyházat külső és belső bűnök, árulások, üldöztetések sem tudták felszámolni. Ha Európa hitben, lélekben erőtlenné is vált, ma mégis azt tapasztaljuk, hogy soha ilyen intenzitással nem hirdettetett az evangélium a földön, soha ennyien nem váltak Jézus követőivé, mint a mai időkben, soha ennyi Bibliát nem nyomtattak. Jelenleg közel kétezer nyelven olvasható a Szentírás. A keresztyének száma robbanásszerűen nő Ázsia, Afrika és Dél-Amerika bizonyos területein. A ma is kommunistának számító Kínában naponta huszonötezren válnak Jézus követőjévé. Az elmúlt harminc évben csak Kínában hatvan millióan fogadták el a Názáretit személyes Megváltójuknak.
Jézust nem lehet kiölni a világból, mert a világ az övé. Ő a kozmosz ura és megváltója. Ma is él és cselekszik. Még az ellene való acsarkodás is hozzá visz közel. Kétségtelen, hogy vannak, akiket egy-egy ilyen film elbizonytalanít, megtéveszt – „Jaj a botránkoztatónak!”: olvassuk az evangéliumban –, de a felé irányuló gyűlölet a legékesebb bizonyítéka személye egyediségének, ragyogásának.
Túrmezei Erzsébet egy énekében így fogalmazott: „Pokol hatalma is feléd segél.”
Jézus ma is él, Lelke által munkálkodik az egész földön; reménytelen, bűnös embereket szabadít meg, ad bűnbocsánatot, teljes, el nem múló életet.
Jegyzetem végén hadd idézzem egyik kedves énekünket:
Jézus, te égi szép tündöklő fényű név,
Legszentebb énnekem e föld ölén.
Benned van irgalom, erőd magasztalom,
Terólad zeng dalom, ragyogj felém!
Híd 2006/3.
(Elhangzott a Kossuth Rádióban 2006. május 28-án)