Egy különleges nap Dobozon
Felekezetközi missziós napot tartottunk a békés megyei Dobozon október 8-án. A program keretében megemlékeztünk a település korábbi lelkészeiről.
Fogarasi Jenő református lelkipásztor (Gryllus Vilmos, a korábbi Deák téri felügyelő apósa) nehéz időkben is, évtizedeken át gondozta a dobozi gyülekezetet. Hitéért börtönt szenvedett. Rá emlékezve, érte hálát adva vett részt a család az egész napi szolgálatban. Gryllus Vilmosné megosztotta emlékeit a gyülekezettel. Az unokák, Dániel és Vilmos, Kossuth díjas művészek kísérték az énekeket a délelőtti istentiszteleten, a lekciót Gryllus Dorka színművész olvasta fel, aki erre az alkalomra utazott haza Németországból. Igét Szeverényi János missziós lelkész hirdetett. A közös ebéd után rövid megemlékezést tartottak a katolikus templomban Steib János plébánosról is. Ezután következett a koncert, melyből a család ismert tagjai mellett még egy Gryllus is kivette a részét: Gryllus Samu megszólaltatta az öreg falusi orgonát. A református egyházközség mai pásztora, Balogh Lajos Barna méltó utódként vállalta a missziós napon a házigazda szerepét.
E sorok írója, kiskamasz korában volt fényképész a faluban és életre szóló evangéliumi hatást kapott az akkori plébánostól és húgától, Steib Jánostól és Mariska nénitől. A plébánost a 2. világháború végén a helyi párttikár el akarta vitetni Szibériába, de a gyülekezéskor, a tanács udvaráról az orosz tiszt hazaküldte, mivel túl volt a korhatáron. Ebbe nem nyugodott bele a „mozgalom”, három suhanc rátámadt a plébánia kerjében, hogy agyonüssék. A pap elfordult tőlük, letérdelt a hóba imádkozni, és kis idő múltán a támadók elfüstöltek. Ilyen körülmények miatt is különös, hogy Steib János szeretettel fordult az egész falu felé, ebédet, jó szót vitt annak is, aki párttag volt. Mivel kicsi a katolikus közösség, jó ideje nincs helyben pap, de a valamikor grófi családból származó Jean-Marie Dickens Wenckheim néhány éve hazatelepült Nyugat- Európából, rendbehozatta a düledező plébániát és szervezi a gyülekezet életét. Látogatja a családokat, mint korábban papja, aki az ő hitoktatója volt. Bibliámban hordom a plébános úrtól kapott képeslapot, melyet a hetvenes években küldött nekem. Így fejezte be az üzenetet: az öreg pap imádkozik érted. Köszönöm az Úrnak, hogy a több, mint nyolcvan éves katolikus pap és húga, jóval megtérésem előtt lélekben hordozott. Kedves Olvasó, te imádkozol-e a még nem hívő családtagjaidért, ismerőseidért?
Híd, 2006/4.