Amíg az úton együtt van veled…
Évekkel ezelőtti temetés jut eszembe. Mínusz húsz fokos hidegben dermedten álltuk körül néhányan a sírt a hantolás előtt. Az özvegy olyan beteg volt, hogy széket hoztak neki.
A hóvihartól alig láttam. Amikor a Miatyánkból az a kérés hangzott el, hogy „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”, a bácsi jól hallhatóan megszólalt: Nem bocsátok meg!
Mennyi fájdalom, sérülés, harag lehet egy ilyen mondat, érzés, döntés mögött.
Úrvacsorát vittem egy nagyon beteg néninek. A jól ismert gyónási kérdésnél, amely így hangzik: „megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened?” Nem jön a válasz.
Már készültem, hogy újra, hangosabban megismétlem a kérdést, amikor a néni megszólalt: Nagyon nehéz.
Igen, néha nagyon nehéz megbocsátani. Miért? Ennek legalább két oka van. Az egyik óemberi, hiú, érzékeny állapotunk; a másik, mert valóban súlyosan megsértettek, esetleg egész életemre kihatóan megkárosítottak.
Erre is vonatkozik az evangéliumi üzenet: embereknél lehetetlen, de Istennél lehetséges.
Aki átélte már a feltétel nélküli bűnbocsánatot, azt hogy Jézus már akkor meghalt érte, amikor még bűnös volt, hogy Ő előbb szerette, az meg tud bocsátani. Erre is vonatkozik a reformátori felismerés: „egyedül Krisztus”, egyedül Krisztusért.
Keresztyének között is sokan vannak, akik szerint csak akkor lehet megbocsátani, ha bocsánatot kérnek. Ez az evangéliumi dimenzió nélkül igaz is lehet, de Krisztuson tájékozódva, nem állja meg a helyét. A názáreti Jézus a kereszten mindenkinek megbocsátott, függetlenül attól, hogy kértek-e Istentől bocsánatot vagy sem. A kérdés másik oldala, hogy élek-e ezzel a bocsánattal vagy nem. A szülők akkor is szeretik gyermeküket, ha az éppen nem az ő akaratuk szerint él.
Arra is gondolnunk kell, hogy Teremtőnk különös irgalmából van ugyan bűnbocsánat, újrakezdés, de bűneink következményeivel is számolnunk kell.
Ítélet előtt vagyunk. Isten jogosan gyűlöli a bűnt, mert az elválaszt minket az Élettől, viszont a bűnöst szereti, halálosan szereti. Jézus ezért tanítja: „Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled.” (Mt 5,25)
Éljünk úgy, hogy a legfontosabb mondatokat elmenetelünk előtt ki tudjuk mondani: Istenem, embertársam, bocsáss meg; én is megbocsátok.