„Van egy álmom…”
Martin Luther King, az erőszakmentes ellenállás prófétája
„Nyisd meg szádat a némáért.” (Péld 31,8)
„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.” (Mt 5,5.11–12)
„Annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.” (Mt 5,39.44)
„Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátiért.” (Jn 15,13)
„Az igaznak az emlékezete áldott.” (Péld 10,7)
Dr. Martin Luther King 1929-ben született, abban az évben, amikor olyan könyv jelent meg az USA-ban, melyben a következőket írták a feketékről: „képzett néger nincs, agya nem alkalmas magasabb szellemi érték befogadására”.
Édesapja baptista lelkész volt, mint anyai nagyapja is. Hatéves volt, amikor a reformátor iránti tiszteletből édesapja felvette a Martin Luther nevet.
A szabadság hazájában, ahová a világ minden tájáról menekültek az emberek a zsarnokság és a szegénység elől, a feketék másodrendű polgárnak számítottak. Alacsonyrendű kasztként kezelték őket. Nem tölthettek be vezető állást, számtalan helyre be sem tehették a lábukat. Ahonnan a fehérek nem tudták kizárni őket, pl. autóbuszból, ott is külön részt jelöltek ki számukra.
King gyermekkorában többször élte át a megvetettséget. Buszon, apjával együtt, „fekete fattyaknak” nevezték őket. Ekkor döbbent rá életében először, hogy a hivatalos törvény lehet rossz is. Tizenöt évesen találkozott először Mahatma Gandhi gondolataival. Gandhi volt az, aki a történelemben talán először vitte át a gyakorlatba a Hegyi Beszéd erőszakmentességre vonatkozó jézusi elveit.
Felismerte és határozottan hirdette szóval és cselekedettel, hogy a Szentírás az egész emberrel foglalkozik, nemcsak a lélek, hanem a test számára is van üzenete.
„Az a vallás, amely az egyénnél ér véget, végez önmagával.” „Igen, szeretem az egyházat. Hogy is tehetnék másként? Lelkipásztor fia, unokája és dédunokája vagyok egyszerre. Igen, én a Krisztus testének tekintem az egyházat. De jaj, mennyire meggyaláztuk és megsértettük ezt a testet szociális hanyagságunk miatt s attól való félelmünkben, hogy nehogy valamiképp non-konformisták legyünk! Úgy van rajta az Isten ítélete a mai egyházon, mint még soha eddig. Ha a mai egyház meg nem találja újra az ősegyház áldozatos szellemét, el fogja veszteni hitelét, milliók tiszteletét s oly jelentéktelen szociális klubbá válik, amelynek többé nincs értelme a XX. században.”
„Meg kell tagadni az együttműködést a gonosz rendszerrel szemben!” A módszer az erőszakmentes ellenállás, a polgári engedetlenség.
„Jóval győzd le a gonoszt.” „Erőszakkal megölheted a gyűlölködőt, de nem ölheted meg a gyűlöletet… Sötétséget sötétséggel elűzni nem lehet, csak a fény teheti azt. A gyűlöletet nem űzi ki a gyűlölet, csak a fény teheti azt.”
Rámutatott Krisztusra, aki a kereszten jóval győzte le a rosszat, szelíden, erőszakmentesen. Látszólag gyengén, vereséget szenvedve.
Az erőszakmentes stratégiának négy alaplépése van:
– az igazságtalanság tényeinek megállapítása
– ezek elutasítása
– megtisztulás a gyűlölettől
– akció
Szelíden, imádkozva, énekelve hajtották végre akcióikat. Bizonyos igazságtalan törvényeket nem tartottak be, vállalva érte a meghurcolást.
A híressé vált autóbuszbojkottal indult King mozgalma, mely sok áldozat után meghozta jó gyümölcsét is. Az egyik áldozat ő maga volt. Az erőszakmentesség prófétái, Gandhi és King erőszakos halál áldoztai lettek.
1955-ben egy bizonyos Parks asszony, Montgomery városában, tömött autóbuszon, a vezető utasítása ellenére sem volt hajlandó átadni helyét fehér férfiaknak, ezért letartóztatták.
A város egyik baptista lelkésze King volt, akit megválasztottak az ellenállás vezetőjének.
A nagy városban a feketék nem szálltak fel a buszokra, ezzel nehéz helyzetbe hozva a közlekedés tulajdonosait és persze a város vezetőit. Ötvenhárom néger taxis buszjegy áron szállította az embereket. Később – az akciót támogatandó – a világ minden tájáról adományok érkeztek. Ezekből teherautókat vásároltak. A 382 (!) napos bojkott meghozta gyümölcsét.
Ezzel a győzelemmel nem ért véget a mozgalom, sőt csak a kezdetet jelentette. Húszmillió elnyomott fekete kezdett talpra állni. King és barátai, köztük számtalan lelkész szervezte, vezette az ellenállást.
Másik jelentős állomása a mozgalomnak Birmingham városa. Itt volt a legerősebb a terror. Maga a fasisztoid Ku Klux Klan is megfélemlítette a város fekete lakosságát. Templomokat robbantottak és gyilkosságokat követtek el, sokszor büntetlenül. King ide tette át székhelyét. A város különböző pontjain, intézményeiben ülősztrájkokat szerveztek. „Töltsétek meg a börtönöket!” Ez volt Gandhi és ennek nyomán King egyik jelszava. Ő maga tizennyolcszor volt letartóztatva. Valóban megteltek a város börtönei. Kicsi gyermekek, de öregek is vállalták a veszélyt. Tömegek vonultak ünneplő ruhában, zsoltárt énekelve a börtönökbe. Az aszfalton térden imádkoztak. Sokszor lebénult és meghökkent a hatóság, de számtalanszor brutálisan csapott le a védtelen emberekre kutyákkal, vízágyúval, gumibottal.
„Szeressetek, bocsássatok meg és tüntessetek!”
„Az eltorzult fehér léleknek szüksége van a néger szeretetére.” (!) Itt is győzött King és mozgalma. A feketéket Isten népévé tette!
Életének harmadik nagy eseménye az 1963-as washingtoni tüntetés volt. Itt mondta el talán leghíresebb beszédét, melyben egy álomról szólt 250 ezer embernek:
„Van egy álmom, hogy népem egy szép napon megérti és természetesnek veszi, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett.
Van egy álmom, hogy egyszer szülőföldemen az egykori rabszolgák fiai az egykori rabszolgatartó urak fiaival testvéri módon egy asztalnál ülnek.
Van egy álmom, hogy országunk, amely most az elnyomás izzó gyűlöletétől szenved, egyszer a szabadság és jogosság oázisává lehet.
Van egy álmom, hogy négy kisgyermekünk egy napon olyan nép gyermeke lesz, ahol az embereket nem a bőrük színe szerint, hanem jellemük szerint ítélik meg…”
1964-ben Nobel-békedíjat kapott. Ő a legfiatalabb, aki részesült a díjban. Tízszer avatták díszdoktorrá. Ez nem akadályozta meg a hatóságot és ellenfeleit, hogy bántsák, rágalmazzák, meghurcolják. A letartóztatások mellett három merényletet követtek el ellene, egyszer mellbe szúrták, bombát dobtak a házára.
„Dombnak felfelé vívott harc” volt az övé, mint Mesterének.
Tempójára jellemző, hogy pl. 1964-ben 350 beszédet tartott, naponta sokszor 20 órát dolgozott, napi 70 levelet kapott.
1966-ban, New Yorkban, egy baptista templomban emelte fel először szavát a vietnami háború ellen. Az USA háborúját a német fasizmushoz hasonlította.
Már nemcsak a négerkérdés foglalkoztatta, hanem az ember, az emberiség gondja. A három legnagyobb problémát az igazságtalanságban, a szegénységben és a háborúban látta.
Kétfrontos harcot vívott, mivel övéi is támadták sokszor.
1968-ban Memphisben, 39 éves korában ölték meg. Leginkább hű társának és négy gyermekének fájt hiánya. Temetésén Robert Kennedy is részt vett. Amerika-szerte négerlázadások törtek ki, az áldozatok száma negyven fő volt. A két éve függőben lévő polgárjogi törvényt gyorsított menetben a kongresszus két hét alatt megszavazta.
KORABELI DOKUMENTUMOK
„Tömeggyűléseink felhívási szakaszai, amikor önkénteseket kértünk, nagyon hasonlítottak azokhoz a felhívási szakaszokhoz, amelyekre minden vasárnap sor kerül a néger templomokban, amikor is a lelkész felszólítja a jelenlevőket, hogy csatlakozzanak egyházához. Az emberek húszasával, harmincasával, negyvenesével jelentkeztek, hogy csatlakozzanak hadseregünkhöz. Egyáltalán nem haboztunk mozgalmunkat hadseregnek nevezni. Ám ez különleges hadsereg volt. Nem volt más felszerelése, mint őszintesége. Nem volt más uniformisa, mint elszántsága. Nem volt más fegyvere, mint hite. Nem volt más tőkéje, mint lelkiismerete. Olyan hadsereg volt ez, amely előrenyomul, de nem tipor. Olyan hadsereg volt ez, amely énekel, de nem mészárol. Olyan hadsereg volt ez, amely kitér, de nem hunyászkodik meg. Arra való volt ez a hadsereg, hogy megrohamozza a gyűlölet bástyáit, hogy megostromolja az elkülönítés erődítményeit, hogy bekerítse a megkülönböztetés jelképeit. Olyan hadsereg volt ez, amelynek stratégiáját és hírszerzését a lelkiismeret beszédesen egyszerű parancsai irányították.”
A bojkott győzelme után ezt írták a feketéknek:
„1. Nem minden fehér ember ellenzi az elkülönítésmentes autóbuszt. Fogadjátok el a sokak részéről felajánlott jóindulatot!
2. Most már az egész autóbusz áll mindenki rendelkezésére. Foglald el az üres ülést!
3. Imádkozz útmutatásért, és kötelezd el magad szóban és tettben a teljes erőszakmentesség mellett, amikor fölszállsz egy autóbuszra.
4. Cselekedeteidben tégy állandóan tanúbizonyságot a mi montgomerybeli népünk nyugodt méltóságáról!
5. Minden körülmények között tartsd be az udvariasság és a jó magaviselet általános szabályait!
6. Emlékezz arra, hogy ez nem egyedül a négerek győzelme, hanem győzelem egész Montgomery és az egész Dél számára! Ne dicsekedj! Ne hivalkodj!
7. Légy csendes, de barátságos; büszke, de nem szemtelen; vidám, de nem túláradó.
8. Légy eléggé tele szeretettel ahhoz, hogy elfojtsd a gonoszt, és eléggé megértő ahhoz, hogy egy ellenséget baráttá változtass!”
Most pedig néhány sajátos javaslat:
„1. Az autóbusz vezetője felelős a járműért, és ő kapott utasítást arra, hogy tartsa be a törvényt. Induljunk ki abból a feltételezésből, hogy ő együttműködésével segíteni fog neked elfoglalni bármelyik üres ülést!
2. Ne ülj szándékosan fehér személy mellé, kivéve azt az esetet, ha nincs más üres hely!
3. Ha valaki mellé leülsz, legyen az fehér vagy színes bőrű, mondd azt: „Szabad?” vagy „Pardon!” Ez egyszerű udvariasság.
4. Ha szitkozódnak veled, ne viszonozd! Ha lökdösnek, azt se viszonozd! Ha megütnek, ne üss vissza, de tanúsíts szeretet és jóindulatot minden esetben!
5. Ha incidens támad, beszélj mennél kevesebbet és mindig csendes hangon! Ne kelj fel az ülésedről! Minden komoly incidenst jelents az autóbuszvezetőnek!
6. Az első néhány napon igyekezz egy olyan barát társaságában szállni autóbuszra, akinek erőszakmentességében bízol! Segíthetitek egymást egy pillantással vagy egy imával.
7. Ha egy másik személyt zaklatnak, ne állj föl, hogy segítségére siess, hanem imádkozz a támadóért, és használd az erkölcsi és szellemi erőt az igazságért folytatott harc továbbvitelére!
8. Saját képességednek és személyiségednek megfelelően bátran kísérletezz új és alkotó módon a kibékülés és a társadalmi változás érdekében!
9. Ha úgy érzed, nem mered vállalni, járj gyalog még egy-két hétig! Mi bízunk népünkben.
ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN MINDNYÁJUNKON!”
„Emberektől nem félek”
Alig 24 órával meggyilkolása előtt dr. Martin Luther King Memphisben, egy néger gyülekezetben mondta el utolsó beszédét, amely hívő bizodalmának megragadó bizonyítéka. A következőkben szó szerint idézünk beszédéből:
„Ma reggel hagytam el Atlantát; hatan léptünk a repülőgépbe. A pilóta a hangos bemondón a következőket mondta: »Sajnáljuk a késést, de dr. Martin Luther King van a fedélzeten. Hogy biztosak legyünk abban, hogy minden csomagot pontosan ellenőriztek, hogy biztosak legyünk abban, hogy a gépen minden rendben van, mindennek gondosan utána kellett néznünk. Sőt a géphez egész éjjel őrséget állíttattunk.«
Azután Memphis-be érkeztünk; néhány ember fenyegetésről beszélt, és arról, hogy fehér testvéreink részéről milyen bántalmazás fog érni.
Nem tudom, hogy mi fog most történni. Van némi nehézségünk. De az igazán nem számít. Mert fent álltam a hegytetőn. Mint minden ember, én is szeretek élni, sokáig élni, szeretném, ha hosszú élettel áldana meg Isten. De ezzel most nem törődöm. Csak Isten akaratát akarom véghezvinni. És Ő megengedte nekem, hogy ott álljak a hegyormon. Lefelé néztem és láttam az Ígéret Földjét. Talán nem jutok oda veletek együtt, de remélem, hogy egy népként juttok el az Ígéret Földjére.
Ezért boldog vagyok ma este, nem csinálok magamnak gondot. Embertől nem félek, mert szemeim látták az Ígéret Földjét. Legyen dicsőség a magasságban Istennek!”
Híd 2006/4.
(Elhangzott 1994. október 31-én, a budapesti KIE-csoportban)