Istennek hagytalak! (2. rész)
A gyimesi csángóknál
Gyimes vidékén még megtalálhatjuk a több évszázados önellátó, színes kultúrát. A csángók házaikat maguk építik, az élelmet, ruházatot maguk állítják elő. A havasokon, ahol tavasztól őszig pásztorkodnak, nincs „rezsicsökkentés”, mert rezsi sincs. Mindent a természetből nyernek. Ugyanakkor láttam mobillal telefonáló pásztort fejés közben. A modernizáció azért őket is elérte. A vidék gazdag népi tánchagyományokban, mondavilágban és dallamkincsben.
Mivel kevés a szántóföld, a gazdasági élet alapját az állattenyésztés, a pásztorkodás, a fafeldolgozás, fakereskedelem és a háziipar képezi. Nagy kiterjedésű természetes kaszálók elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésnek, míg a havasi legelők a juhtenyésztésnek kedveznek.
Elkényelmesedett, fogyasztói világunkból érkezve élmény volt együtt élni egy kedves csángó családdal. Forrásban mosakodtunk, fát gyűjtöttünk az erdőben, szedtünk áfonyát és gombát, kihajtottuk a teheneket, készítettünk sajtot, köpültünk vajat. Az élet megy televízió, internet, hűtő és más elektromos készülékek nélkül is, és persze állandó téma volt a medve, farkas, hiúz, muflon és más vadállatok. A kutyák védekezésként duplasorú tüskés nyakörvet hordanak.
Katartikus élményt jelentett a természetközeliség, a holisztikus (test-lélek-szellem) kultúra, a szellemes, humorra mindig kapható beszédmód.
Isten tartsa meg őket, bátran menjünk tanulni hozzájuk!
Híd 2015/1.