Szempontok az új reformációhoz
A reformációt megtéréssel, megújulással ünnepelhetjük helyesen. A megújulás az egyházban azt jelenti, hogy igazodunk, megtérünk újra és újra Krisztushoz, az ő személyéhez, ajándékaihoz (tanítás, megváltás, élő közösség), stílusához. Az elmúlt évtizedekben láthattam élő gyülekezeteket. A megújuló közösségek karakterjegyeit gyűjtöttem egybe egy korábbi cikksorozatomban, amely megjelent az Evangélikus Élet hetilapban. Mostani írásom ennek a tanulmánynak rövidített és megújított verziója.
Vezetők
A megújuló gyülekezeti élet mögött Isten szuverén cselekvésén kívül megújult életű vezetők vannak. Az egyház életének a misszió szempontjából legfontosabb eleme a hirdetett, élő, Istentől jövő ige. A templomba érkezők is elsősorban ezt várják. Ezért kell első helyre tenni a lelkészek és más felelős vezetők személyes megújulását. Minden más kérdés csak ez után következhet. Az Országos Lelkészi Munkaközösség 2016-os évi témái között található a következő: Hadüzenet az egyházi bűnök ellen.Fabiny Tamás püspök így ír erről (Lelkipásztor, 2008/2.):„Leginkább a szexualitással, az anyagiakkal és az alkohollal kapcsolatos botlásokat szokták az egyházi bűnök közé sorolni, ám a lista ennél sajnálatosan hosszabb. Talán elég, ha utalok a hatalommal való visszaélésre (családban, gyülekezetben), az egyre terjedő számítógép-függőségre, a tanítással kapcsolatos zavarokra, az igazmondás hiányára vagy egyszerűen csak a hanyagságra és a lustaságra.”
A missziói gyülekezet
Gyakorló keresztyén az, aki a keresztségben kapott ajándékkal él, átéli az óember halálát és az új megszületését, élő kapcsolatban van Istennel, az ige szerint rendezi (be) életét, naponként Jézus útjához igazodva követi őt. Akkor vagyunk igazán ágostai hitvallású evangélikusok, ha nem egyszerűen a XVI. századi kultúrához térünk vissza, hanem a Luther által is hangsúlyozott Krisztushoz, Szentíráshoz és kegyelemhez.
A lelkész – akit az élő Jézus a Szentlélek által állít a szolgálatba – hirdesse az igét, védje meg a gyülekezetet a tévtanítástól, vezesse a rábízottakat az Isten jelenlétének biztonságában az örök életre. Válasszon ki munkatársakat és segítse őket a szolgálatban.
Nem a lelkész feladata a pénzszerzés, építkezés, adminisztráció, harangozás stb., mert elvonja az ige hirdetésétől és a gyülekezet lelki életének irányításától.
A megkeresztelt és új életben járó gyülekezeti tagok különböző feladatokat vállalnak, átélik, hogy nem önmagukért élnek, hanem környezetükért. Az egyház mindig másokért van, hangsúlyozta Bonhoeffer. Kilépnek a templomból, és ezért megtelik a templomuk. Az ilyen gyülekezetnek nagy a vonzereje, páratlan erőt, védelmet, segítséget, megtartó közösséget jelent.
Munkatársak
A túlzottan lelkészközpontú egyházmodell nem biblikus, nem működőképes, és missziói szempontból zsákutca. Sokan úgy gondolják, hogy a gyülekezeti munka nagy részét a lelkésznek kell végeznie, ezért kapja a fizetését. A lelkészek is megszokták ezt a felosztást. Ennek következménye a túlterheltség, rosszabb esetben a kiégés.
Korunkban csak a hitvalló keresztyénségnek van hitele, létjogosultsága és hatása. A templomi istentisztelet ünnep, a találkozás alkalma; ezen kívül az érdeklődők és a hitben alvók felé missziói lehetőség. Ilyenkor hirdettetik Isten aktuális üzenete, majd a gyülekezet élete folytatódik a különböző közösségi alkalmakon és az egyházközség határain kívül.
Jézus fontosnak tartotta, hogy munkatársakat válasszon ki: tizenkettőt (Mt 4,18–22), majd hetvenkettőt. A gyümölcsöző misszió egyik titka az Istentől rendelt munkatársak kiválasztása, képzése és gondozása. Meg kell és meg lehet találni a gyülekezeti újság szerkesztőjét, a beteglátogatót, a gyermekmunkást, az iratterjesztőt, a házaskör szervezőjét, a házi bibliaórák felelősét stb. A munkatársak kiválasztásánál nem lehet szempont a társadalmi rang, az iskolai végzettség, rokoni kapcsolat. Nem lehet csak demokratikus módon választani, a Lélek vezetésének kikapcsolásával (ApCsel 6,3; 1Tim 3,1–13). Nem elég a jelentkezés, szükség van kipróbáltságra (Lk 9,57–62; 1Tim 3,8–13). Nem mindig az a presbiter (= hitben ősz, tapasztalt), akit annak neveznek. Próba és bevezetés céljából adjunk eddig tétlen embereknek feladatokat: például vendégfogadás, autós szolgálat, látogatás, gyermekfelügyelet, sajtómunka, ügyintézés, diakónia, kirándulásszervezés, pénzszerzés, iratterjesztés.
A munkatársakat folyamatosan képezni és gondozni kell. A képzésnek különböző szintjei és lehetőségei vannak, melyeket bővíteni, színesíteni lehet. Az elmúlt években hittudományi egyetemünkön elindult a katekéta és a kántor szak. Munkatársképzésnek számít a több évtizedes múltra visszatekintő fóti kántorképzésünk. Az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) bibliaiskolája évek óta végzi munkáját. Egyre több gyülekezet igényli a kihelyezett bibliaiskolai képzést, sőt többen saját helyi tanfolyamot tartanak a gyülekezeti tagoknak (Sárbogárd, Budaörs, Pestszentlőrinc). A Szebik Imre nyugalmazott elnök-püspök által szervezett munkatársképző tanfolyamra is jelentős számban jelentkeztek. Több ezer presbiterünknek szüksége lenne országos szerveződésre, képzésre, konferenciákra.
A gyermek- és ifjúsági munkánál stratégiai szempontból alig van fontosabb. Tudatos, profi munkatársképzésre lenne szükség ezen a területen is.
Misszionárius lelkészek képzése
A Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészképzése akkor felel meg a bibliai elveknek és a mai helyzetből fakadó kihívásoknak, ha egészségesen biblikus, a teljes Szentírás és a hitvallási iratok tanításának megfelelő, evangéliumi, missziói szellemiségű. (Luther az „evangelisch” kifejezésen evangéliumit értett, nem pedig evangélikust.) A lelkészképzésben döntő fontosságú az elhívás, a felvételi, a képzés és a tanárok személye. Gyülekezeti szolgálatra – a mai helyzetben különösen – misszionárius lelkészeket szabad képezni. A misszió mezején csak Istentől elhívott tanítvány töltheti be hivatását. Misszionáriust csak misszionárius tud képezni.
A szent normális
Jézusban az Ige testet öltött, az ég és a föld, a szent és a profán összeért. A misszió elsősorban nem szervezés, reklám, evangelizációs sorozat, hanem megtestesülés. Az újonnan születés utáni másodpercben misszionáriusok vagyunk. A samáriai asszony hiányos, nyugtalan életét a Jézustól kapott élő víz tette hitelessé és bátorrá, annyira, hogy embereket vitt Jézushoz.
Jézus természetes, egyszerű, érthető, „normális” volt beszédében, öltözködésében, módszereiben. Nem tért el kora kultúrájától.Beszédünk, üzenetünk nem lehet életidegen. Örök érvényű igazságokat érthetően, korszerűen kell megfogalmazni. Legyünk érthetőek, természetesek, Szentlélekkel betöltöttek, gyakorlatiasak.
Szükség van az igehirdetés megújulására. Hasznos lenne a teológiai hallgatóknak és a lelkészeknek, hogy hallgassanak jó prédikációkat gyarapodó gyülekezetek pásztoraitól. Megtartva evangélikus identitásunkat, nyitottan Isten munkájára.
Jó lenne a médiamunkát (írott és elektronikus sajtó) kötelezően oktatni hallgatóinknak. Az istentiszteleten helye van a jól előkészített tanúságtételnek, zenei betétnek, az üzenetet felerősítő drámai jelenetnek, hang- és fényeffekteknek, rövid filmbejátszásnak, bárminek, ami az evangéliumot hordozza kultúránk nyelvén.
Szükséges lenne – a hagyományos zene és hangszerek használatát megtartva – bevezetni korunk zenéjét az istentiszteleti életbe.
A Luther-kabát mellett bevezethetnénk alternatívaként egy szép, igényes, egyszerű lelkészi kabátot.
A falakon kívül is
Ma különböző vastagságú falak választják el az egyházat a világtól, az emberektől. Oda kell menni, ahol az emberek élnek, ahol baj és szükség van, azokhoz, akik maguktól nem tudnak jönni bűn, hitetlenség, tehetetlenség, fáradtság, betegség miatt. Keresni kell azokat, akiknek nincs kapcsolópontjuk.
Jézus története nem más, mint határátlépés. Átszakította az eget (Zsolt 144,5; Ézs 63,19b), „hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lk 19,10). „Nem te keresed őt, hanem Ő téged.” (Luther) A keresztyénség nem más, mint az Istennel helyreállt kapcsolatból fakadó követés.
„Az Úré a föld.” (Zsolt 24,1) Isten gyermekei ebben a tudatban néznek a világra, környezetükre. Követei vagyunk Istennek és az ő országának. Megbízónk a világ alkotója, gazdája.
Az ezékieli látomás szerint (Ez 47,1–12) az élő víz kifolyik a templom küszöbe alól a világba, és beborítja azt. Isten folyója (Zsolt 65,10), a Jordán a Hermón hegyén ered, onnan lefolyik a Genezáreti-tóba, amely „az első szeretet” állapotát jelképezi (Jel 2,4), majd továbbsiet a Jordán völgyébe; a világ legmélyebb völgye ez, „a halál árnyékának völgye” (Zsolt 23,4). Az élő víz megérkezik a Holt-tengerbe, melyben ettől élet támad. Ez Isten missziói stratégiája, de ehhez olyan egyházra van szüksége, amely kilép a komfortból, elmegy a völgybe és tovább a halálos helyzetekig, állapotokig.
Hogyan történik ez? „Élő kövekből” épül fel az újszövetségi kor lelki temploma, a Krisztus teste, melynek nincs zárt ajtaja, nehezen áthatolható, anakronisztikus formarendszere (1Pt 2,4–6). A templomba járás nem elhanyagolandó, hanem a szükséges minimum. A cél nem az, hogy megteljék a templomunk, hanem az, hogy környezetünkben „mindenki megtérjen” (2Pt 3,9b), „üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2,4).
A jézusi kilépő missziónak ma számtalan lehetősége adódik.
1. A fentiek alapján szervezzük és éljük meg egyházközségi alkalmainkat. Legyen minden réteg számára – gyermekek, fiatalok, kismamák, férfiak, nők, érdeklődők, keresők, szenvedélybetegek – program, lehetőség.
2. Régi, bevált és új közösségi formákat alkalmazhatunk: kirándulás, szeretetvendégség, előadások, koncert, nyári napközis tábor, falunap, népfőiskolai sorozat. A gyermek- és ifjúsági munkában különösen is törekedni kell a teljes személyiségnek megfelelő lehetőségekre: sport, játék, művészet. Feladatot, célt kell adnunk, amely motivál, mozgat, felfrissít.
3. Vegyük fel a kapcsolatot egyházunk missziói munkaágaival (rádió-, női, férfi-, cigány-, kórház-, börtönmisszió stb.), kérjünk segítséget tőlük, menjünk el rendezvényeikre.
4. A gyülekezet meghosszabbított karjai az egyesületek, missziói szervezetek: EKME, EKE, EBBE, MEVISZ, ZMC, Fébé és számtalan felekezetközi szervezet, mint például az Evangéliumi Aliansz, a Szentírás Szövetség, a KIE, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete. Hívjuk meg őket, alakítsunk helyi mozgalmakat, vegyünk részt országos és nemzetközi munkájukban!
5. Szervezzünk jézusi stílusú alkalmakat azoknak, akik a hagyományos lelki alkalmainkra nehezen lépnek be. Szerte a világban és hazánkban működnek ezek a missziói formák: Alfa, Élet Műhely, KeresztKérdések.
6. Ahol csak lehetséges, szervezzünk kis gyülekezeti és házi csoportokat. Vezetőiket készítsük fel és bátorítsuk. Az ideális az lenne, ha mindenki tartozna egy ilyen kis csapatba.
7. A gyülekezet bátran lépjen ki más felekezetekkel és szervezetekkel összefogva a világi helyekre: utcamisszió, evangelizáció, rendezvények, kórház, börtön, idősotthon és más intézmények.
8. Ha a „hivatalosak” nem jönnek a hívásra, menjünk „az utakra és a kerítésekhez”, és a szeretet ellenállhatatlan „kényszerével” vonzzuk Jézushoz (Lk 14,23) az állami gondozottakat (elindulhatna újra egyházunk szolgálata az árvák felé), cigányokat, prostituáltakat, homoszexuálisokat.
9. A látogatás szolgálatába be lehet vonni minden korosztályt. A gyülekezeti munka szerves része a kiterjedt, evangéliumi ihletésű családsegítés.
10. A gyülekezeti újság és a helyi média – rádió, tévé, újságok – ma már természetes (?) eszközei munkánknak.
Isten családja
Isten gyülekezete, Krisztus teste nem csoport, közönség, hanem család. Van családfő, akire hallgatnak; minden korosztály képviselve van benne; ismerik, kiegészítik és segítik egymást; a bűnnel harcolnak, de a bűnöst szeretik; tiszta, szent, derűs légköre van.
1. A gyülekezetet nem a lelkész, a felügyelő és a presbitérium vezeti, hanem Isten, aki a családfő. A vezetőség tagjai tanítványok, nem a közösség urai. Az emberi gyengeségek és behatároltságok ellenére is érezhető az ilyen gyülekezetben a szent és szerető Isten jelenléte, munkája.
2. A kismamaklubtól a nyugdíjasoknak szánt alkalmakig minden korosztály a maga érdeklődésének és sajátosságainak megfelelően megtalálja a neki szánt programokat. Isten családjában a generációk segítik, kiegészítik egymást.
3. A templomi istentisztelet, amely a legtöbb egyháztag egyetlen közösségi élménye, nem elég családias alkalom.
A lelkész és munkatársai összekötik a szálakat, az embereket. Mindenkinek vannak testi, lelki, szellemi szükségletei, hiányai, igényei, de többletei, kincsei is. Ezek a jó légkörű és szervezettségű gyülekezetben kiegyenlítődnek.
4. A gyülekezet minden bűnöst, távolról érkezőt befogad, de nem hagyja elveszettségében, célt tévesztettségében. Jézus családja a szabadulás, a bűnbocsánat és az életrendezés helye is.
A tiszta, szent, derűs légkör önmagában is vonzó és gyógyító. Az újszövetségi gyülekezet a karizmákkal (a kegyelmi ajándékokkal) és a Lélek gyümölcseivel szolgálók közössége; egymás felé és a még „távoliak” felé.
Épületeink
Szép és értékes épületeink mellett találhatunk sötét, kényelmetlen, hideg, gondozatlan, giccses berendezésű templomokat is.
Angliában egy mérnök megmutatta nekem az általa tervezett, illetve újraalakított templomokat, gyülekezeti épületegyütteseket. Új templomai világosak, szépek, praktikusak, a közösségi összetartozást, családiasságot sugározzák.Nincsenek bennük rögzített padok, helyettük padlószőnyegen elhelyezett székeket használnak. A mai gyülekezeti életnek megfelelő, többfunkciójú közösségi helyiségeket alakított ki.Kis átrendezéssel a legkülönbözőbb programok bonyolíthatóak le bennük. A helyiséghez konyha és vizesblokk kapcsolódik. Angliában a nagy dómokban több helyen látni nívósan kialakított, gyermekfoglalkozásra alkalmassá tett területeket. Ahol csak lehet, bevezetik a fűtést, megfelelő világítást alakítanak ki, és székeket helyeznek el.
Templomaink tisztán tartása és részleges átalakítása nem csak anyagi kérdés. Ma már elengedhetetlen, hogy az érdeklődők szépen elkészített információs táblán elolvashassák a legfontosabb adatokat: felekezet, alkalmak időpontjai, a lelkész és a felügyelő elérhetősége stb. Legyen mindenhol iratterjesztés (esetleg kölcsönző és ingyenesen elvehető kiadványok is), rendszeresen frissített faliújság, az alkalmakon használható énekeskönyv és Biblia.
Be kell vezetni a fűtést, átalakítani a világítást, a padok helyett igényes, erős székeket elhelyezni, szőnyegpadlót teríteni.
Az oltár és a szószék kinézete több helyen nem felel meg a fenti bibliai elveknek. A lelkész néhol meglepően érdekes díszletek közül, távolról beszél. Készíttessünk ambót (felolvasópult), ahonnan prédikálhatunk, de mások is imádkozhatnak, igét olvashatnak, megszólalhatnak.
Korszakváltás
Érzékelhető a mulandóság és a maradandóság feszültsége. Ami nem Istentől van, az előbb vagy utóbb véget ér. Az európai keresztyénség tér- és hatásvesztését emlegetik, pedig csupán az bomlik most le, ami nem Istentől való. Az államegyház megszűnésével a népegyházi modell átalakulásra szorul. Egyházunknak paradigmaváltásra van szüksége.
Nyilvánvaló, hogy a múlt struktúrája, gazdasági modellje és épületei a mai helyzettel nincsenek szinkronban, ezért egy részük működésképtelen és fenntarthatatlan.
Az első három évszázad gyülekezetei önellátóak voltak, mint ahogy a mai ébredésekben születő közösségek ezrei is. Ez a működőképes biblikus megoldás. Templomaink jelentős része nincs kihasználva, ugyanakkor erőn felül próbáljuk rendben tartani őket. Komoly döntést kell hoznunk: épület- vagy missziócentrikus, anyagi vagy lélekközpontú lesz a jövőben a gondolkodásunk? Jelenleg külső támogatással, mesterségesen tartunk fenn működésképtelen helyzeteket. A falakra költött tíz- és százmilliók töredékéből belmissziói bibliaiskolát működtethetnénk, és a benne végzett, missziós lelkületű gyülekezeti munkatársak sorát lehetne kiküldeni az üres parókiákba, gondozatlan gyülekezeteinkbe.A kiterjedt önkéntesi szolgálat mellett főállású vagy tiszteletdíjas kerületi, egyházmegyei gyermek- és ifjúsági munkásokat, evangelizáló ének- és zenekarokat, látogató- és családsegítő szolgálatot végzőket lehetne beállítani a sorba.
Tudatosan felépített, más egyházakban is gyakorolt újraélesztési kísérletet kell alkalmazni. Ki kell mozdulni abból az ördögi körből, hogy egy lelkész egyedül próbál sok apró közösséget gondozni.
A fentiek alapján néhány épületünktől meg kell majd válni. Meglévő templomainkat is át lehet alakítani közösségi életre alkalmasabb terekké. Külföldön láttam: a templom leválasztott előterében, a gyülekezet által működtetett étteremben önkéntesek főztek, kiszolgáltak, beszélgettek, lelkigondoztak. Ez egyszerre testi, lelki, szellemi program, vagyis jézusi modell.
Híd 2017/1.