Bibliaolvasó napló
Én magam oltalmazom [Jeruzsálemet] mindenfelől – így szól az Úr –, mint egy tüzes fal… (Zak 2,9)
Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? (Róm 8,31b)
Ha Isten velünk, mindenki ellenünk. Csakhogy ne legyen félreértés.
Ha Isten velünk, ellenünk lesz az, aki bolondságnak tartja a Tíz Igét (parancsolatot), az élet törvényét, a Hegyi beszédet, Jézus megváltói munkáját.
Isten követeit gyűlöli a világ, az ige hirdetését és megélését provokációként éli meg.
Isten gyermekeinek is van bőven hibája, amibe néha joggal, bele lehet kötni. De ez sok esetben csak a megtérés, megváltozás kikerüléséhez használt kifogás.
Luther szerint életünk végéig harcunk van a világgal, az ördöggel és a testtel.
Ha Isten velünk van, ha Szentlelke által bennünk van, akkor a harc nem ellenünk folyik. Mi „csak” a harctér vagyunk ilyenkor. Istent nem lehet legyőzni, mert ő az élet forrása, alkotója, fenntartója. Jeruzsálemet lerombolták több alkalommal, de az egyházat, a Krisztus-testet nem tudják kiiktatni, csupán egyes részeit pusztíthatják el.
Ezért kérjük: Jöjj, tedd szívünket a szentek szentjévé, lakozzál bennünk!
Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsolt 32,2)
Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az… Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által… (2Kor 5,17–18)
Ez a fa valamikor kidőlt. Mégis tovább él, trauma után hordozva a nyomokat.
A bűnbocsánat nagy ajándék és lehetőség, de néha hordozni kell következményeket.
Uram, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre! (Zsolt 119,64)
A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre… (2Tim 3,16)
Sok ember nehezen tudja elképzelni, elhinni, hogy ezt a sérült, sebesült, bolygót, földet, emberiséget betölti Isten kegyelme, szeretete.
A napokban beszéltem egy asszonnyal, akinek a családja, rokonainak többsége koncentrációs táborokban halt meg. A ma is élő 92 éves édesanyja tabuként kezelte a vallást. A népi és vallási téma csak így került elő a családban: „Arra kell vigyázni, hogy ne lőjenek a Dunába! Isten, ha lenne, ezeket a szörnyűségeket nem engedte volna.” Megértem ezt az állapotot.
Isten saját képére teremtette az embert. Ez annyit jelent, hogy szabadságot, döntési képességet is adott neki. Történt egy hasadás, szakadás. Az ember Isten óvása ellenére „evett a jó és rossz tudása fájának a gyümölcséből”. Olyan isteni tudásra vágyott, amit nem tudott elhordozni, kezelni: „Olyanok lesztek, mint az Isten.”
Mintha egy gyereknek bemutatnák a világ összes bűnét, szörnyűségét: aberrációk, háború, kínzások, pornó... Az ember kiesett a teljességből, a „paradicsomból”, nem tudott ezzel a tudással jól élni.
Ma is így van. Játszunk a tűzzel, természettel, idegrendszerrel, magzatokkal, nemiséggel, élelemmel, testünkkel, jövőnkkel... Istennek gondolja magát az ember, földi paradicsomot akar létre hozni, de a Teremtő nélkül. Így teszi pokollá a földet.
Isten ezt az engedetlen, mínuszba süllyedt közösséget akarja megmenteni a törvénnyel (Tíz Ige), a prófétákkal, és főleg Jézussal, a szabadítóval, megváltóval.
Isten kegyelme úgy veszi körül a földet, mint az oxigén. Akkor vesszük észre, ha elfogy. Néhol már nagy a „légszomj”. Az ő szava, igéje is mindenütt hangzik. Soha nem tapasztalt keresztyén ébredést, növekedést él át az egyház. Mindenütt szól az ige, például a médián keresztül is. Ugyanakkor soha nem látott üldözést is szenved Isten népe. A gonosz nem adja fel ezt a kozmikus harcot.
De a győzelem megszületett azon a nagypénteken és „nagyvasárnapon”.
A tőled elpártolók nevét a porba írják, mert elhagyták az Urat, a friss víznek forrását. (Jer 17,13b)
Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban! (Mk 1,15)
Jézus is írt a porba.
Lehet, hogy a bűnös asszony nevét törölte el, és csak annyit írt: kegyelem.
Így kapott a halálraítélt új életet.
Híd, 2020/1.