Szempontok a megújuláshoz

  1. A híresztelésekkel ellentétben a keresztyén hit nincs válságban. A magát keresztyénnek valló nyugati ember jutott válságba.
  2. Ami nem Istentől van, az előbb vagy utóbb véget ér. Az európai keresztyénség tér- és hatásvesztését emlegetik, pedig csupán az bomlik most le, ami nem Istentől való.
  3. „Testvéreim, Isten egyháza mi magunk vagyunk.” (Augustinus)
  4. Korunkban csak a hitvalló keresztyénségnek van hitele, létjogosultsága és hatása
  5. Az államegyház megszűnésével a népegyházi modell átalakulásra szorul.
  6. Egyházunknak és gyülekezeteinknek is paradigmaváltásra van szüksége. Nyilvánvaló, hogy a múlt struktúrája, gazdasági modellje és épületei a mai helyzettel nincsenek szinkronban, ezért egy részük működésképtelen és fenntarthatatlan.
  7. Tudatosan felépített, biblikus, Lélek általi, más egyházakban is gyakorolt újraélesztési kísérletet kell alkalmazni.
  8. Az első három évszázad gyülekezetei önellátóak voltak, mint ahogy a mai ébredésekben születő közösségek ezrei is. Ez a működőképes biblikus megoldás.
  9. A falakra költött tíz- és százmilliók töredékéből belmissziói bibliaiskolát működtethetnénk, és a benne végzett missziós lelkületű gyülekezeti munkatársak sorát lehetne kiküldeni az üres parókiákba, gondozatlan gyülekezeteinkbe.
  10. Olyat sehol nem olvasunk a Szentírásban, hogy a cél az, hogy sokan járjanak templomba, ismerjék az iratokat, és higgyék el Isten létezését. Ezt az ördögök is megteszik, de attól még megmaradnak nyomorúságos státuszukban.
  11. Templomaink jelentős része nincs kihasználva, ugyanakkor erőn felül próbáljuk rendben tartani őket. Komoly döntést kell hoznunk: épület- vagy missziócentrikus, anyagi vagy lélekközpontú lesz a jövőben a gondolkodásunk?
  12. Jelenleg külső támogatással, mesterségesen tartunk fenn működésképtelen helyzeteket.
  13. A fentiek alapján néhány épületünktől meg kell majd válni. Meglévő templomainkat is át lehet alakítani közösségi életre alkalmasabb terekké.
  14. Külföldön láttam: a templom leválasztott előterében, a gyülekezet által működtetett étteremben önkéntesek főztek, kiszolgáltak, beszélgettek, lelkigondoztak. Ez egyszerre testi, lelki, szellemi program, vagyis jézusi modell.
  15. A reformációt megtéréssel, megújulással ünnepelhetjük helyesen. A megújulás az egyházban azt jelenti, hogy igazodunk, megtérünk újra és újra Krisztushoz, az ő személyéhez, stílusához, ajándékaihoz (tanítás, megváltás, élő közösség).
  16. A templom és a templomba járás nem cél, hanem eszköz. A szükséges minimum. Az autó nem a tankolásért, hanem a célpontok eléréséért van.
  17. Jézus nem azt mondta, hogy hívogassunk, harangozzunk, hanem hogy menjünk oda, ahol az emberek élnek, ahol baj és szükség van.
  18. A templomi istentisztelet ünnep, a találkozás alkalma; ezenkívül az érdeklődők és a hitben alvók felé missziói lehetőség. Ilyenkor hirdettetik Isten aktuális üzenete, majd a gyülekezet élete folytatódik a különböző közösségi alkalmakon és az egyházközség határain kívül.
  19. Az élő gyülekezet tagjai kilépnek a templomból, és ezért megtelik a templomuk.
  20. A templomi istentisztelet, amely a legtöbb egyháztag egyetlen közösségi élménye, nem elég családias alkalom. Ahol csak lehetséges, szervezzünk kis gyülekezeti és házi csoportokat. Az ideális az lenne, ha mindenki tartozna egy ilyen kis csapatba.
  21. Az istentiszteleten helye van a jól előkészített tanúságtételnek, zenei betétnek, az üzenetet felerősítő drámai jelenetnek, hang- és fényeffekteknek, rövid filmbejátszásnak, bárminek, ami az evangéliumot hordozza kultúránk nyelvén.
  22. Szükséges lenne – a hagyományos zene és hangszerek használatát megtartva – bevezetni korunk zenéjét az istentiszteleti életbe.
  23. A Luther-kabát mellett bevezethetnénk alternatívaként egy szép, igényes, egyszerű lelkészi viseletet.
  24. Legyen minden réteg számára – gyermekek, fiatalok, kismamák, férfiak, nők, érdeklődők, keresők, szenvedélybetegek – program, lehetőség.
  25. Régi, bevált és új közösségi formákat alkalmazhatunk: kirándulás, szeretetvendégség, előadások, koncert, nyári napközis tábor, falunap, népfőiskolai sorozat.
  26. Az újszövetségi gyülekezet a karizmákkal (kegyelmi ajándékokkal) és a Lélek gyümölcseivel szolgálók közössége; egymás felé és a még „távoliak” felé.
  27. Jézus természetes, egyszerű, érthető, „normális” volt beszédében, öltözködésében, módszereiben. Nem tért el kora kultúrájától.
  28. Beszédünk, üzenetünk nem lehet életidegen. Örökérvényű igazságokat érthetően, korszerűen kell megfogalmazni. Legyünk természetesek, Szentlélekkel betöltöttek, gyakorlatiasak.
  29. Akkor vagyunk igazán ágostai hitvallású evangélikusok, ha – ahogyan Luther is hangsúlyozta – Krisztushoz, a Szentíráshoz és a kegyelemhez térünk vissza.
  30. Az egyház életének a misszió szempontjából legfontosabb eleme a hirdetett élő, Istentől jövő ige.
  31. Szükség van az igehirdetés megújulására.
  32. Az evangélium leginkább embertől emberig, szívtől szívig terjed.
  33. A gyermek- és ifjúsági munkában különösen is törekedni kell a teljes személyiségnek megfelelő lehetőségekre: sport, játék, művészet. Feladatot, célt kell adnunk, amely motivál, mozgat, felfrissít.
  34. A gyülekezeti munka szerves része a kiterjedt, evangéliumi ihletésű családsegítés.
  35. Isten gyülekezete, Krisztus teste nem csoport, közönség, hanem család. Van családfő, akire hallgatnak; minden korosztály képviselve van benne; ismerik, kiegészítik és segítik egymást; a bűnnel harcolnak, de a bűnöst szeretik; tiszta, szent, derűs légköre van.
  36. A gyülekezetet nem a lelkész, a felügyelő és a presbitérium vezeti, hanem Isten, aki a családfő. A vezetőség tagjai tanítványok, nem a közösség urai. Az emberi gyengeségek és behatároltságok ellenére is érezhető az ilyen gyülekezetben a szent és szerető Isten jelenléte, munkája.
  37. Vegyük fel a kapcsolatot egyházunk missziói munkaágaival (rádió-, női, férfi-, cigány-, kórház-, börtönmisszió stb.), kérjünk segítséget tőlük, menjünk el rendezvényeikre.
  38. A gyülekezet meghosszabbított karjai az egyesületek, missziói szervezetek: EKME, EKE, EBBE, MEVISZ, ZMC, Fébé és számtalan felekezetközi szervezet, mint például a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz), a Szentírás Szövetség, a KIE, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete. Hívjuk meg őket, alakítsunk helyi mozgalmakat, vegyünk részt országos és nemzetközi munkájukban!
  39. A gyülekezet bátran lépjen ki más felekezetekkel és szervezetekkel összefogva világi helyekre: utcamisszió, evangelizáció, rendezvények, kórház, börtön, idősotthon és más intézmények.   
  40. Ha a „hivatalosak” nem jönnek a hívásra, menjünk „az utakra és a kerítésekhez”, és a szeretet ellenállhatatlan „kényszerével” vonzzuk Jézushoz (Lk 14,23) az állami gondozottakat, cigányokat, prostituáltakat, homoszexuálisokat. Elindulhatna újra egyházunk szolgálata az árvák felé.
  41. Ma különböző vastagságú falak választják el az egyházat a világtól, az emberektől. Oda kell menni, ahol az emberek élnek, ahol baj és szükség van, azokhoz, akik maguktól nem tudnak jönni bűn, hitetlenség, tehetetlenség, fáradtság, betegség miatt.
  42. Keresni kell azokat, akiknek nincs kapcsolódási pontjuk. A jézusi kilépő missziónak ma számtalan lehetősége adódik.
  43. Szervezzünk jézusi stílusú alkalmakat azoknak, akik a hagyományos lelki alkalmainkra nehezen lépnek be. Szerte a világban és hazánkban is működnek ezek a missziói formák: Alpha-kurzus, ÉletMűhely (LifeWorks), KeresztKérdések.
  44. Az evangelizáció az evangélium Szentlélek által, Isten erejével való hirdetése, megtérésre segítés. A misszió az egyház teljes tevékenysége: igehirdetés, tanítás, lelkigondozás, szeretetszolgálat.
  45. A megújuló gyülekezeti élet mögött Isten szuverén cselekvésén kívül megújult életű vezetők vannak.
  46. Csak az tudja hitelesen hirdetni a szabadulás és helyreállítás evangéliumát, aki maga is éli azt, amiről beszél. Ezért kell első helyre tenni a stratégián belül a lelkészek és más felelős vezetők megtérését, megújulását.
  47. A lelkész – akit az élő Jézus a Szentlélek által állít a szolgálatba – hirdesse az igét, védje meg a gyülekezetet a téves tanítástól, vezesse a rábízottakat az Isten jelenlétének biztonságában az örök életre.
  48. Ki kell mozdulni abból az ördögi körből, hogy egy lelkész egyedül próbál sok apró közösséget gondozni.
  49. Sokan úgy gondolják, hogy a gyülekezeti munka nagy részét a lelkésznek kell végeznie, ezért kapja a fizetését. A lelkészek is megszokták ezt a felosztást. Ennek következménye a túlterheltség, rosszabb esetben a kiégés.
  50. A túlzottan lelkészközpontú egyházmodell nem biblikus, nem működőképes, és missziói szempontból zsákutca.
  51. Nem a lelkész feladata a pénzszerzés, építkezés, adminisztráció, harangozás, mert elvonja az ige hirdetésétől és a gyülekezet lelki életének irányításától.
  52. Jézus fontosnak tartotta, hogy munkatársakat válasszon ki: tizenkettőt, majd hetvenkettőt. A gyümölcsöző misszió egyik titka az Istentől rendelt munkatársak kiválasztása, képzése és gondozása.
  53. Meg kell és meg lehet találni a gyülekezeti újság szerkesztőjét, a beteglátogatót, a gyermekmunkást, az iratterjesztőt, a házaskör szervezőjét, a házi bibliaórák felelősét.
  54. A munkatársak kiválasztásánál nem lehet szempont a társadalmi rang, az iskolai végzettség, a rokoni kapcsolat.
  55. Nem lehet csak demokratikus módon választani, a Lélek vezetésének kikapcsolásával.
  56. Nem mindig az a presbiter (= hitben megőszült, tapasztalt), akit annak neveznek.
  57. Próba és bevezetés céljából adjunk eddig tétlen embereknek feladatokat: például vendégfogadás, autós szolgálat, látogatás, gyermekfelügyelet, sajtómunka, ügyintézés, diakónia, kirándulásszervezés, pénzszerzés, iratterjesztés.
  58. A munkatársakat folyamatosan képezni és gondozni kell.
  59. A kiterjedt önkéntesi szolgálat mellett főállású vagy tiszteletdíjas kerületi, egyházmegyei gyermek- és ifjúsági munkásokat, evangelizáló ének- és zenekarokat, látogató- és családsegítő szolgálatot végzőket lehetne beállítani a sorba.
  60. Az egyház mindig másokért van, a megkeresztelt és új életben járó gyülekezeti tagok különböző feladatokat vállalnak, átélik, hogy nem önmagukért élnek, hanem a környezetükért. Az ilyen gyülekezetnek nagy a vonzereje, páratlan erőt, védelmet, segítséget, megtartó közösséget jelent.
  61. A látogatás szolgálatába be lehet vonni minden korosztályt.
  62. Jézusban az Ige testet öltött, az ég és a föld, a szent és a profán összeért. A misszió elsősorban nem szervezés, reklám, evangelizációs sorozat, hanem megtestesülés.
  63. Az újonnan születés utáni másodpercben misszionáriusok vagyunk. A samáriai asszony hiányos, nyugtalan életét a Jézustól kapott élő víz tette hitelessé és bátorrá, annyira, hogy embereket vitt Jézushoz.
  64. A lelkész és munkatársai összekötik a szálakat, az embereket. Mindenkinek vannak testi, lelki, szellemi szükségletei, hiányai, igényei, de többletei, kincsei is. Ezek a jó légkörű és szervezettségű gyülekezetben kiegyenlítődnek.
  65. Mindennek célja az egyházban a megtérés, a megújulás és Krisztus követése kell, hogy legyen. Csak Isten ereje támaszthat fel lelkileg halott állapotunkból.
  66. Nagy munkának, szervezésnek, anyagi áldozatnak nincs értelme, ha nem hirdettetik mennyei erővel és felhatalmazással Isten szava, és nincs életújulás, szabadulás, helyreállítás.
  67. A gyülekezet minden bűnöst, távolról érkezőt befogad, de nem hagyja elveszettségében, célt tévesztettségében. Jézus családja a szabadulás, a bűnbocsánat és az életrendezés helye is.
  68. Krisztus egyházában nem lehet mindennek teret engedni, nem lehet mindennek és mindenkinek egyszerre igaza.
  69. Akkor jelenik meg az egyházi életben a túlzott liberalizmus, liturgiai buzgóság, törvényeskedés, ha az élő Krisztus nincs jelen a szívünkben.
  70. Ha nincs lelki megújulás az életünkben, elkezdődik a kompenzálás. Szó kerül mindenről: filozófia, kortörténet, gyermekeink élete… Szép, vallásos szóvirágok, de a bűn, az ítélet, az üdvösség, a kárhozat, a bűnbocsánat, a szabadulás már lekerülnek a napirendről, így az életrendezés is elmarad.
  71. Egyházunk jövője egyrészt az Evangélikus Hittudományi Egyetem katedráin, a zsinati és egyéb testületi üléseken dől el, de leginkább a szívünkben.
  72. A lelkészképzésben döntő fontosságú az elhívás, a felvételi, a képzés és a tanárok személye.
  73. Sok példa igazolja, hogy az elhívás nélküli „szolgálattevők”, „egyházi tisztviselők” nem eszközei, hanem gátjai az evangéliumi missziónak, sőt kárt is okoznak.
  74. Gyülekezeti szolgálatra – a mai helyzetben különösen is – csak misszionárius lelkészeket szabad képezni. Ez feltételezi az elhívást. Aki ebben bizonytalan, ne kísérletezzen a saját és mások hitével, életével.
  75. A missziológia és a gyakorlati misszió nem lehet csupán választható tantárgy.
  76. Misszionáriust csak misszionárius tud képezni.
  77. A liberális teológia egészében vagy részleteiben elhallgatja, illetve tagadja a bűn halálos valóságát, Jézus istenségét, a keresztáldozat megváltó erejét, a megtérés és megszentelődés szükségességét, a személyes gonosz létezését, az ítéletet és a kárhozat valóságát.
  78. Hasznos lenne a teológiai hallgatóknak és a lelkészeknek, hogy hallgassanak jó prédikációkat gyarapodó gyülekezetek pásztoraitól, megtartva evangélikus identitásukat, nyitottan Isten munkájára.
  79. Jó lenne a médiamunkát (írott és elektronikus sajtó) tanulni. A gyülekezeti újság és a helyi, illetve közösségi média – rádió, tévé, újságok – ma már természetes eszközei munkánknak.
  80. Sokan törik a fejüket valami új missziói stratégián. Lehet tervezni, gondolkozni, de a döntő mégis ez: meghalt-e a régi ember, és feltámadt-e az új Krisztus által?

Szeverényi János írásaiból összeállította: Németh Ede

Híd magazin, 2021/3.