Lábam előtt mécses a te igéd

„Aki bízik az Úrban, azt ő szeretettel veszi körül.” (Zsolt 32,10b)
„A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” (Róm 5,5)
Ki vagyok én, mennyit érek, mit mutatok magamról, mit gondolok magamról? Valóban igaz, hogy Isten minden, én semmi vagyok?
Kemény kritika éri az internetezőket. Kétségtelen, hogy ott aztán minden megtalálható… Sokan vannak, akik elfogadást, elismerést, szeretetet, közösséget várnak ettől a fórumtól. Talán azért is, mert köreikben nem kapják meg. Ez az igény könnyen belevisz minket a dicsekvésbe, önmagunk fényezésébe, képmutatásba. A legtöbb ember csak úgy tud élni, dolgozni, ha elfogadják, elismerik.
Értsük jól a mai igéket. Igen, Istené egyedül a dicsőség. Nem egészséges, ha túlértékelem magamat. Ugyanakkor tudni kell, hogy Isten a maga képére, hasonlatosságára teremtett minket. Annyira fontos számára a mínuszba süllyedt ember, hogy életét adta érte. Ez semmi?
Nem vagy semmi! Isten szeme fénye, megváltott gyermeke vagy. Ez adjon önbecsülést, tartást, méltóságot, erőt, kitartást és alázatot neked és nekem is. Környezetünktől – család, munkahely, társadalom – vagy kapunk, vagy nem elismerést. Sokat jelent, ha anyánk, házastársunk, gyermekünk biztat, de legyünk óvatosak. Néha azoktól kapunk kritikát, elutasítást, akik a közelünkben vannak. Jézust nem értette saját családja, gyülekezete, egyháza. Tanítványai sem mindig. Követőinek nem ígért nagy karriert. A legnagyobb „siker” életemben, ha tudom: az övé vagyok

„Ne vedd ki számból teljesen az igazság beszédét...” (Zsolt 119,43)
„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.” (2Tim 4,3–4)

„Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma.” (Luther)
Ez az egyház titka, ereje. Ennek hirdetésére és megélésére kapott megbízást. Ezt rajta kívül senki nem végzi el.
Az evangélium teremt hitet, egyházat. Ezt a gonosz is tudja, ezért mesterkedik sikeresen azon, hogy az evangélium a törvénnyel együtt eltűnjön, mint szamár a ködben. Egyetlen önazonos vallási szervezet (buddhista, muszlim…) sem tolerálná, ha felelős tagjai feladnák identitásukat, annak alapjait.
A keresztyénség nagy nyomás alatt van. (Mindig így volt.) Ezt nem mindenki veszi észre, mert az agymosoda professzionálisan, meggyőzően működik. Az eredmény pedig az, hogy hitünk alapjai (teremtési rend, a személyes gonosz léte, bűn, bűneset, törvény, a megváltás evangéliuma, a megtérés követelménye, megszentelődés, ítélet, üdvösség, kárhozat…) szép lassan (napjainkban gyorsan) kicsúsznak a lábunk, templomunk, egyházaink alól.
Foglalkoznak disszertációkban, cikkekben, előadásokban, igehirdetésekben érdekes, fontos témákkal: szociális munka, gasztroteológia, környezetvédelem vagy teremtésvédelem, társadalmi kérdések (kisebbségi jogok, migránsok befogadása, gazdaság, béke…), bibliakritika stb. Mindezt empatikus, humanista, szenzibilis stílusban. Nem is lenne ezzel baj, ha az evangélium a helyén lenne.
Felekezet és nevek megemlítése nélkül, sok esetben olyan beszédeket hallunk világegyházi szinten is, amit elmondhatna egy becsületes ENSZ-munkatárs vagy egy emberjogi aktivista. Hitünk jelentős személyiségei – kezdve az apostoloktól Bonhoefferen keresztül a mai hitvallókig – Jézusról, a bűnről, megváltásról, az isteni szeretetről, annak megéléséről beszéltek. Én sem arra gondolok, hogy mint kegyes papagáj reggeltől estig a János 3,16-ot kellene mondogatni. Aki valóban Szentlélek által megtért és újjászületett, annak gondolkodását, beszédét áthatja a klasszikus evangélium. Azután ez az ige megtermi a gyümölcsöket, azokat is, amelyeket fent soroltam fel.
Olvassuk el újra a két mai igét!

„Dávid és egész Izráel pedig szent táncot járt Isten színe előtt teljes erővel, énekelve, citera, lant, dob, cintányér és harsona kíséretével.” (1Krón 13,8)
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel!” (Fil 4,4–5)
Dávid azt akarta, hogy a szövetség ládája Jeruzsálembe kerüljön, abba a városba, amelyet Isten segítségével ő alapított. Dávidnak volt egy álma, amit Isten adott neki, hogy legyen egy hely az emberek számára, ahol találkozhatnak az élő Istennel.
A választott nép számára a szövetség ládája Isten jelenlétét jelentette, nem jelkép volt. Amikor Isten elkészíttette Mózessel, azt mondta, hogy ő ott fog szólni, ahol a láda van. Különös, izgalmas dolog annak az Istennek a hangját hallani, aki minden jót megálmodott és megvalósított!
Dávid miért gyűjt össze ennyi fiatalt? Honnan ez az erő ebben a királyban? Szétzavarni is tudott ellenséget, istenellenes erőket, de összegyűjteni is tudott az Úr jelenlétébe embereket. Dávid álma, szerelme az Isten volt. Élete és mindene volt az Isten. Miért? Azért, mert ő szólt hozzá, és Dávid megismerte Istent.
(Részlet a Pasaréten, 2006-ban elhangzott szolgálatomból)

„Örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit.” (Jn 16,22–23)

„Istennek van ereje ahhoz, hogy megsegítsen, vagy elbuktasson.” (2Krón 25,8b)
„Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk.” (Róm 8,34)
Augusztus 20-án Magyarország születésnapja van. Isten éltessen, kis haza, szétszóródott, összetört nemzet!
Nincsenek illúzióink. A nemzeti elkötelezettségűek között is számtalan hiba, bűn megtalálható. Nem rutinból, hanem őszintén soroljunk bűnvallásként néhányat a megtisztulás vágyával: mások lenézése, pénzimádat, a hittel való visszaélés, arrogancia...
Urunk, adj világosságot, hogy helyesen lássunk! Bocsásd meg bűneinket! Tisztíts meg minket! Neked van erőd ahhoz, hogy megsegíts vagy elbuktass embereket, intézményeket, kormányokat. Könyörülj népünkön, hazánkon, vezetőinken! Adj megtérést, megújulást, jövőt!
Imádkozunk egész népünkért. Azokért is, akik nem tudnak hinni, akiknek ismeretlen érzés a hazaszeretet, akik negligálják az isteni törvényeket. Adj nekik is megtérést!
Krisztus Jézus nevében kérünk, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk.

„Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” (Ézs 65,24)
„Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5,8)
Építés – rombolás.
Összegyűjtés – szétdobálás.
Kapcsolat – magány.
Hívő bizalom – szkeptikus bizalmatlanság.
Irgalom – ítélkezés.
Ünneplés – ünneprontás.
Felemelés – megalázás.
Tíz Ige – korlátlan szabadosság.
Bűnbocsánat – megkeményedés.
Megelőző szeretet – izzadságszagú vallásosság.
Evangélium (örömhír) – rosszhírterjesztés.
Teljesség – szétesettség.
Mennyország – pokol.

„Köztetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.” (3Móz 26,12)
„A mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.” (1Jn 1,3–4)
Néha elegünk van az emberekből és szeretnénk elrepülni, mint a fecske.
Kapcsolat, közösség a mai igék fő üzenete. A közösség csak szeretetben és bizonyos kompromisszumokkal tud működni. Sokan váltanak a nehézségek, sérülések, konfliktusok miatt házasságot, munkahelyet, gyülekezetet, országot.
Léteznek határesetek, ez kétségtelen. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a hedonista, fogyasztói szellemiség szinte mindenkit becsap és megront. Minden eldobhatóvá vált.
Meg kell tanulnunk küzdeni a kapcsolatért; nem eldobni, hanem megjavítani, és közben tűrni is. Tökéletes társat, egyházat, nemzetet, munkahelyet nem találok, már csak azért sem, mert én is tagja vagyok annak.
Isten bemutatkozik, megszólít minket: Köztetek járok, Istenetek leszek. Közösségünk van Jézussal és egymással; ez az örömünk kiteljesedése. Áldjon meg minket ezzel az Örökkévaló!
„Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. (…) ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2 Kor 5,14–15; 17–18)

„Így szól az Úr: Ne gyalázzátok meg szent nevemet...” (3Móz 22,32)
„Mivel ő, a Szent hívott el titeket, ti is szentek legyetek egész magatartásotokban.” (1Pt 1,15)
A szent szó inkább távol tart némelyeket a hittől, mint vonzana hozzá.
A hétköznapi életben elkülönítjük a tisztát a szennyestől: ruha, étel... Minden normális ember tisztálkodik, takarít. Nagyjából erről van szó itt is. Szent az, aki vagy ami megtisztított, elkülönített. A Szentírás azt tanítja, hogy mindenki szent, akinek életébe Isten belépett, és ott elindult egy tisztulási folyamat.
A nagy turmixmester korát éljük, aki mindent összekavar, egybemos. Sőt a tisztát, a jót bemocskolja, rossznak mondja, és fordítva.
Ne adjuk fel, ne engedjünk ennek a pusztító, megalázó, pokolba vivő erőnek.
Úr Jézus, segíts meg minket!

„Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg.” (Dán 7,14b)
„[Isten] szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába...” (Kol 1,13)
A gonosz egyik módszere az álcázás. A farkas báránybőrben tetszeleg, a sötétség fejedelme világosság angyalát alakítja. Sokan elájulnak a produkciót látva.
A mai igék arra utalnak, hogy egy idő után leveszi az álarcot, és nyíltan lép fel Isten és az ő szentjei ellen. Gátlástalanul, fölényeskedve tiporja a törvényt.
Dániel és Pál látta, átélte a sötétség hatalmát, erejét. De látták Isten örök, el nem múló királyi uralmát is.
Krisztus országa túléli a mai krízist, lázadást is. Jöjjetek „menekültek”, még nyitva a kapu.

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” (1Móz 1,27)
„Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van.” (1Kor 11,11–12)
1. Az isteni alkotást megkérdőjelezni, utólag kiegészíteni, relativizálni szellemi zsákutca, amelynek szétesés a vége.
2. A teljességből, a „paradicsomból” való kiszakadás következtében (más jelenségek mellett), az esetek 1-2%-ában születési rendellenességek alakulnak ki. Ezekhez empatikusan, szeretettel, szakértelemmel kell viszonyulni.
3. A teremtési rendtől eltérő szexuális és más adottságok normálisként való elfogadtatása, illetve ilyenek gyermekkortól való propagálása céltévesztés, lázadás, bűn.
4. A gyermekek nevelése nem csupán a szülők joga, hanem a Teremtőé.
5. Józanodjunk ki, térjünk vissza Alkotónkhoz, teljesedjünk be a krisztusi Lélekkel, az igazság és az irgalom Lelkével!

„Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.” (Zsolt 19,8b)
„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre...” (2Tim 3,16)
Időnként félreértjük egymást. Néha rá sem ismerünk a tőlünk idézett szavakra. Így van ez az Írással, Isten igéjével is. Megértéséhez néhány szempontot figyelembe kell venni.
1. A Biblia Lélektől ihletett könyv. Csak Lélek által érdemes olvasni.
2. Használjunk magyarázatos Bibliát, kommentárokat. A szöveget így jobban megérthetjük.
3. A betűk nem adnak hitet, nem üdvözítenek. Mindig kérjük Isten üzenetét.
4. Ne az igéről beszéljünk, hanem az igét szóljuk.
5. A központi üzenet Jézus Krisztus evangéliuma. Ezen keresztül olvassuk a Szentírást.
6. Isten élő, teremtő szavát semmi nem pótolja.
7. Az ige megvetése tévelygést, pusztulást eredményez.
8. Isten igéje „Lélek és élet” (Jn 6,63).
Érdekesség: A Pál által említett „teljes Írás” az Ószövetség. Akkor még nem állt össze az Újszövetség.

Híd, 2022/1.