Lábam előtt mécses a te igéd
Február 24-én kitört az orosz–ukrán háború. Az e körüli napokból közöljük a bibliaolvasó Útmutató napi igéihez fűzött gondolatokat.
Február 22.
„Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az Úrnak éneket mondok, zsoltárt zengek az Úrnak, Izráel Istenének.” (Bír 5,3)
„A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel!” (Fil 4,5)
Isten ma is szól a királyokhoz, fejedelmekhez, elnökökhöz, egyházi vezetőkhöz. Függetlenül attól, hogy ők kiben, miben hisznek vagy nem hisznek; milyen erők mozgatják őket.
„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12,48) A hatalom Istentől van, és a rend, az igazságosság is. Minden felelősséget hordozó megáll egyszer az Úr előtt. (Tegyék meg inkább még ma!)
Halljátok meg, királyok, fejedelmek, egyházi vezetők, van felettetek is Valaki, akinek számot fogtok adni minden életért! Ez vonatkozik minden emberre, rám is, de a mai ige elsősorban a „nagyoknak” szól.
„Az Úr közel!” – Debóra, a prófétanő, Izrael bírája így énekelt.
Február 26.
„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék?” (Zsolt 27,1a)
Jézus mondja: „Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12b)
Azt mondta az ukrán elnök, hogy az éjszaka nagyon nehéz. A kijevieknek nehéz most elhinni, hogy nincs mitől félni.
Kárpátalján én magam is láttam, hogy szélsőséges ukránok miként terrorizálják a magyarokat. A félelmet magyarok, ruszinok, ukránok, oroszok egyaránt ismerik.
„...ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje…” (Lk 22,53) Amikor a kereszten szenvedett az Úr, „sötétség támadt az egész földön” (Mt 27,45).
Sűrű, kátrányos lelki-szellemi sötétség van ma a világban. Ha unalmas is a szöveg, ez az istentelenség következménye. Az EU egyik vezetője tegnap azt nyilatkozta, hogy megvédik a nyugati értékeket. Amit Nyugaton értéknek neveznek ma, az sok esetben a legvaskosabb istentelenség. Egyetlen biztos pont az élő Isten és az ő igéje ma is.
A zsoltárvers kiegészítve: „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.” (1–3. versek)
Február 28.
„Kicsoda olyan az istenek között, mint te, Uram? Kicsoda olyan felséges szentségében, félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te?” (2Móz 15,11)
„Mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.” (1Jn 1,2)
Istenek háborúznak, tülekednek a világban. Azt mondják, hogy a világ újrafelosztása folyik.
Sokszereplős történet ez. Zavaros, félelmetes, káros folyamatok zajlanak, amelyek mások elnyomásával és részben kiirtásával járnak. Ez nem új jelenség.
Az elmúlt évtizedekben is láthattunk az ukrajnai tragédiához hasonlókat, csak azok eddig távol voltak tőlünk.
A mai ige Mózes öröménekéből való. Dicsőíti az egy igaz, valóságos Istent, aki szabadulást adott az egyiptomi rabszolgaságból népének. Mi sem teszünk mást ma reggel.
Az istenek semmivé válnak, elfelejtik vagy a történelem negatív szereplőiként emlegetik majd őket.
Hirdetjük az Urat, aki „felséges szentségében, félelmetes dicső tetteiben”, aki megnyitotta számunkra az örök életet az igazi szabadító, Jézus Krisztus által.
Március 2.
„Ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn.” (5Móz 28,2–3)
„De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.” (Lk 11,28)
De ha nem hallgatsz a te Istenednek a szavára, nem leszel boldog és áldott a városban és a mezőn.
Ez ennyire egyszerű. Egy konfliktus, háború a lelkünkben, házasságban, családban, nemzeten belül és népek között bűnök, mulasztások sorozatának a következménye.
Pedig a recept egyszerű: hallgatni kell arra, aki alkotott minket, az életünkhöz „használati utasítást” adott, aki képes helyreállítani életünket, ha elromlik.
Március 3.
„Isten elküldi szeretetét és hűségét.” (Zsolt 57,4b)
„Bár [Isten] nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet.” (ApCsel 14,17)
Éppen a Szent István Bazilikában voltam egy imaesten, amikor láttam, hogy valaki, akinek nem egyszerű az élete, Messengeren hív. Annyit írtam neki, hogy templomban vagyok. Ő erre azt válaszolta: „én meg bajban”.
Dávid is bajban volt, egy barlangban bújt el. Saul, a király üldözte, meg akarta ölni.
„Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.” (Zsolt 57,2) Itt mondja el a mai igét: „Isten elküldi szeretetét és hűségét.” A barlangba!
Ma is megfogalmazódik többekben: Hol van Isten? Miért engedi a szörnyűségeket? Miért nem avatkozik be?
Ő bármikor leállíthatja a történetünket és a történelmet is. De az életünket mi tesszük pokollá. Nem ő hagyott el minket, hanem fordítva. Velünk együtt sír és szenved az Isten.
Szeretete megérkezett Dávid szívébe, ezért így énekel a barlangban: „Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, mert szereteted az égig ér (és a szívemig – SzJ), hűséged a magas fellegekig.” (Zsolt 57,10–11)
Március 4.
„De én rád tekintek, én Uram, Uram! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet!” (Zsolt 141,8)
Jézus mondja: „Én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19)
Milliók imádkoznak ezekben a napokban. Talán olyanok is, akik máskor ezt nem teszik.
2001-ben a kettős torony leomlásakor megteltek az USA templomai. Terrorcselekmények után, ismert emberek esküvőjén vagy temetésén még mindig elmennek az Isten nélkül élők is a templomokba. Azok a politikusok is, akik a szenvedések okozói.
Volt egy nagyszerű képességekkel rendelkező, de hozzánk hasonlóan esendő politikus, király, Dávid, aki sokat imádkozott. A zsoltárok jelentős része tőle származik. Jézus imakönyve is ez a százötven zsoltár volt.
A mai zsoltárban ilyen mondatok szerepelnek: „Hozzád kiáltok, Uram…, figyelj szavamra!” „Jusson eléd imádságom...!” „...imára emelt kezem mint esti áldozat.” „Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is.”
De ezt is kéri: „Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni.” (1.2.5b versek)
Lehet így is és úgy is imádkozni, de szükséges ez a radikális döntés: finom falatjaikból nem akarok enni! A „gonoszok” svédasztala lehet látványos és finom falatoktól roskadó, de halálos menü az. Jézus, a „mennyből alászállt kenyér” ad életet nekünk és a világnak. Ő a mi örök életre megtartó eledelünk.
Akik őt választják, azoknak szól az ígéret: „Én élek, és ti is élni fogtok!”
Március 5.
„Kelet és nyugat tájait ujjongásra indítod.” (Zsolt 65,9b)
„Ezután [Jézus] városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát.” (Lk 8,1a)
Kelet és Nyugat most éppen nem ujjong, hanem hazudozik, gyűlölködik, a másikat hibáztatja, pokollá változtatja a földi életet. Szívszorító, hogy zsidó-keresztyén hagyományú országok művelik ezt, és nemcsak az oroszok és ukránok, hanem az amerikaiak és az európaiak is. (Ezzel nem igazoljuk az agresszort.)
Nem vigasztal minket az, hogy más kultúrákban is hasonló a helyzet. Nemrég éppen egy mecsetben öltek meg ötven imádkozó muszlimot szélsőségesek. A magukat felrobbantó két fiatal is imádkozott az akció alatt. Nagy a felelősség az elvakult politikai és vallási vezetőkön, gazdasági körökön, akik irányítanak, manipulálnak, hergelnek.
A most kezdődő böjti idő igéje: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.” (1Jn 3,8b)
Jézus a templomban mondta ezeket a kemény szavakat: „Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” (Jn 8,44)
Ahol gyűlölnek, hazudoznak, ölnek, ott az ördög dolgozik. Isten senkire sem erőlteti rá magát, de most is adja mindezekre az ellenanyagot, az igazi, mennyei vakcinát, amely gyógyulást, védettséget ad.
A mai zsoltárban olvassuk: „Lecsillapítottad a tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását” (Zsolt 65,8).
Jézus járta a falvakat, városokat, keletet és nyugatot, és hirdette Isten országának evangéliumát, örömhírét. „Isten patakja tele van vízzel” – szintén a mai zsoltárban olvashatjuk –, Isten folyója megérkezik a halál árnyékának völgyébe, majd a Holt-, a halott (sós) tengerbe, és meggyógyul tőle az a víz. (vö. Ez 47)
Március 7.
„Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik.” (Ézs 40,10a)
„Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” (Lk 21,28)
Az Úr jön, akkor is, ha várjuk, és akkor is, ha nem. Őt nem kell irányítani, noszogatni, ébresztgetni, emlékeztetni.
Péter átkozódva tagadta meg Jézust, amikor ő összevert állapotában is rátekintett. – „Szelíd szemed, Úr Jézus, / Jól látja minden bűnömet.” (Evangélikus énekeskönyv 385,1.)
Az Úr sokszor eljött már. Kereste a bujkáló Ádámot a kertben, megszánta a raboskodó zsidókat Egyiptomban, adta a törvényt, küldte a prófétákat, eljött a megváltás a Messiás által, elküldte Szentlelkét a szívünkbe.
A mai ige előtt ezt olvassuk Lukács evangéliumában: „És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” (Lk 21,25–28)
Jeleket látunk, de a menetrendet nem mi írjuk. Ezt bízzuk továbbra is az Atyára. Amit viszont mi tehetünk: rendezzük életünket Istennel és emberrel, és tegyük naponta a dolgunkat, annak tudatában, hogy a „vég” számunkra a kezdet, a végső megváltás lesz.
Március 8.
„Nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.” (1Sám 2,2)
„Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki a Jézus Krisztus.” (1Kor 3,11)
A nemzetközi nőnapon síró, ziháló, gyermekeiket magukhoz szorító édesanyákat látunk, nagymamákat, akik húzós kocsikkal imbolyognak a romokon. Ez a pokol.
A nők helyzete, szerepe az elmúlt században megváltozott. Tanulnak, dolgoznak, szavaznak, politizálnak. Ugyanakkor újabb gondok, nehézségek is jelentkeznek: sok esetben az elnőiesedő vagy a családjukat elhagyó apák és férjek helyett a férfi szerepét is fel kell vállalniuk.
A fogamzásgátló tabletták radikális változást hoztak az életükbe. Az idő nagy részét a munkahelyen más férfiak társaságában töltik a nők. Ebből is adódnak gondok, bajok. A legnehezebb azoknak, akik egyszerre nők, asszonyok, anyák, munkahelyre járnak, a házat is vezetik, főznek, mosnak, takarítanak, és még a gyülekezetben is ők a legaktívabbak.
A mai ige Anna hálaénekéből való. Anna meddő volt, emiatt szenvedett, sírva imádkozott gyermekért. Megkapta a kis Sámuelt, akiből az egyik legnagyobb próféta lett. Anna felajánlotta az Úrnak kisfiát. Az egyház ekkor mélyponton volt, a nép tévelygett, egy nő mégis hittel imádkozott gyermekért, a népéért, az egyházért, a jövőért.
Egy alkalommal jártam a valamikori silói szentély helyén, ahol Anna egykor imádkozott. Ma sivatag, pusztaság, pedig négyszáz éven át itt folyt a vallási élet. Ezért is igazak a mai igék: „Nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.” – „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki a Jézus Krisztus.”
„Sebten elmúlik rövidke időm.
Földi fény tűnik, fakul az öröm.
Változik, pusztul minden körülem.
Te, ki nem változol, maradj velem!”
(Evangélikus énekeskönyv 121,2.)
Híd, 2022/2.