Lábam előtt mécses a te igéd

A 2023-as év igéje: „Te vagy a látás Istene” (1Móz 16,13)
Hágárt, méhében Izmaellel, a választottak, a hívők, az ígéret birtokosai, Ábrahám és Sára kizavarták a pusztába. Később, miután a fiacskája nagyobb lett, újra elkergették őket a háztól.
De az Úr angyala mindkét esetben rájuk talál. Az egyiptomi szolgáló, Hágár szájából származik az újesztendő igéje: „Te vagy a látás Istene.” Hitünk forrását, lényegét, erejét fogalmazta meg ez a pogány nő.
Isten meglátta a bűnbe esett emberiséget, a választott népet, a fogságban sínylődőket, a pásztor nélküli megfáradtakat, Zákeust, a vakot, a harmincnyolc éve magatehetetlen beteget, a már szagló halottat, Lázárt; agónia közben anyját, a megzavarodott tanítványokat...
Ő lát ma is. Látja azokat is, akik őt ma még nem látják. De „boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt 5,8).

„Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette [Illést], és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!” (1Kir 19,7)
„Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok...” (Zsid 12,12–13)
Illés Isten embere volt, mégis halálosan elfáradt. A hívő ember is ember, tehát törékeny, véges, esendő. Ezzel számolni kell saját magunkkal és másokkal kapcsolatban is. A Szentírás leplezetlenül szól mindezekről.
Egyszer én fáradok el, máskor a mellettem élő. Isten egymásra bízott minket. Legyünk angyalok, küldöttek, akik kérik, kapják a mennyei erőt, reménységet, és tovább is adják.
„Kezedre bízom lelkemet, …Uram!” (Zsolt 31,6)
„…aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Példabeszédek 11,25)

„Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon…” (2Móz 20,9–10)
„A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.” (Mk 2,27)
Jó rátalálni az életritmusra. Mindennek ideje van, ahogy a Prédikátor könyvében olvassuk.
A hetedik nap ajándék, lehetőség. Le kell lassulni, csendesedni, a lényegre, az örök értékekre figyelni. Megállni, megnyugodni, rátalálni a békességre. Meg kell adni a testnek, léleknek, szellemnek a rehabilitációt, a felfrissülést.
„Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.” (Zsid 4,10–11)
(A keresztyének Jézus feltámadásának napját, a vasárnapot ünneplik. Nem a nap neve a fontos, hanem a lelki-szellemi tartalom.)

„Most azért távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek közöttetek vannak, és fordítsátok oda szíveteket az Úrhoz…!” (Józs 24,23)
„Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” (Jn 1,18)
A hitbuzgó Saul arra tette fel az életét, hogy kiirtsa a keresztyénséget. Amikor Krisztussal találkozott, minden megváltozott: „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” (Fil 3,8)
Az Ige megjelenésének a következménye (jó esetben) a helyes Isten- és emberismeret. A nagy megújulások mindig együtt jártak a takarítással is.
Lucifer ma is azon dolgozik, hogy a bálványokat, főleg a nagy egót visszahozza az egyházba, életünkbe. Két úrnak nem lehet szolgálni, vagyis lehet, de az ilyen szolgálat hiteltelen, erőtlen lesz. Csak a mennyei tűz, a világosság, a Lélek vezethet igaz ismeretre.

„Békét hirdet a népeknek…” (Zak 9,10b)
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,14)
Nagy a lelki-szellemi infláció és hiány a mai igékkel kapcsolatban. Mivel sokan nem adnak dicsőséget Istennek, nincs béke és jóakarat a földön. Ne csupán az ukrán helyzetre gondoljunk, hanem a saját szívünkre, ügyeinkre, kapcsolatainkra, népünkre, földrészünkre is.
Ezért van szükség megváltásra, ezért jött el a „Béke Fejedelme”. Ez nem folklór, hagyomány, múló hangulat, hanem élet és halál kérdése.

Imádkozzunk!
1. Adj békét a mi időnkben, / Úristen, téged kérünk. / Hisz rajtad kívül más nincsen, / Ki síkra szállna értünk, / Egyedül te, örök Isten.
2. Adj békét a mi időnkben, / Úristen, téged várunk. / Te segíts dolgos békében / Hűségesen szolgálnunk. / Áldd meg hazánk, áldd meg népünk!
3. Adj békét a mi időnkben! / Adj békességet nékünk, / Mindenütt: házban és szívben! / Jézus nevében kérünk. / Így hallgass meg minket, ámen!
(Evangélikus énekeskönyv 291. ének; 1. vsz.: Luther Márton 1483–1546; 2–3. vsz.: Túrmezei Erzsébet 1912–2000)

„De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt.” (1Móz 6,8)
„De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8b)
„Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében.” (1 Móz 6,5–6)
„Amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába.” (Lk 17,26–27)
A gonoszság most is elhatalmasodott a földön. Az emberiség megérett az ítéletre.
Ma nem csak egyetlen igaz ember él, sokan hűségesek. Van bárka ma is, az Úr Jézus teste, az egyház. Ott sincs minden rendben, mint ahogy Noé bárkájában is lehettek problémák, konfliktusok. A „kapitány” viszont nem egy esendő ember, hanem az uraknak ura, királyoknak királya, a győztes Úr, akinek kegyelme tartja a világot még mindig.

„Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk.” (Zsolt 126,3)
„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban.” (Ef 1,3)
Sokszor elhangzik: Isten áldjon! Mit értünk ezen, miből áll az Isten áldása? Mivel ő a Teljesség, ezért most is csak töredékesen írhatok erről, de az sem kevés.
Áldás:
– Tudom, honnan jövök, mit keresek itt, és hová megyek: ő az „út, igazság és élet”.
– Törékeny létem alatt biztos szikla Krisztus, az ő országa és beszéde.
– A világ bolondsága, törvénytelensége, elveszettsége ellenére, lelki-szellemi „bárkában” vagyok.
– Mélységek, viharok megpróbáltatások ellenére is haladok a cél felé.
– Gyönyörködöm Isten szépségében, személyében, szeretetében. Lélek által a teremtményekben – kozmosz, ember, növény- és állatvilág, vizek, erdők, hegyek, ízek, színek, fények, illatok – is csodálom őt.
– Élek, élhetek a törvény és az evangélium (kegyelem) ajándékaival.
– Világból való kilépésem nem megsemmisülés, nirvána, halál, hanem hazaérkezés.
Kedves Olvasó, Isten áldjon!

„Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” (Ézs 40,29)
„Jézus mondja: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (Jn 6,35)
Nem vagyunk terminátorok, 007-es ügynökök vagy Rambók, bár a mi küldetésünk, missziónk is a „lehetetlen” kategóriába tartozik. De „ami az embereknél lehetetlen, Istennek lehetséges”.
A mag elhal a földben, meghasad és sok kis szemecskében feltámad, megsokszorozódik.
Majd megőrlik, dagasztják, „élesztik”, kisütik. Illatos, fogyasztható, szép kenyérként kerül Isten és emberek asztalára.
A szőlőt elválasztják a növénytől, préselik, a „söprűről” lefejtik, kiforrja magát, letisztul, és így kerül ő is az asztalra.
A megújulás, az új élet titka, ereje itt található.

Híd, 2023/1.