Lábam előtt mécses a te igéd
„Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” (1Móz 1,27)
„Az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van.” (1Kor 11,11–12)
1. Az isteni alkotást megkérdőjelezni, utólag kiegészíteni, relativizálni szellemi zsákutca, aminek szétesés a vége.
2. A teljességből, a „paradicsomból” való kiszakadás következtében (más tényezők mellett), az esetek 1-2%-ában kialakulnak születési rendellenességek, melyek okozhatnak nemi identitás zavart. Ezekhez empatikusan, szeretettel, szakértelemmel kell viszonyulni.
3. A teremtési rendtől eltérő szexuális és egyéb adottságok normálisként való elfogadtatása, ennek gyermekkortól való propagálása céltévesztés, lázadás, bűn.
4. A gyermekek nevelése nem csupán a szülők joga, hanem a Teremtőé.
5. Józanodjunk ki, térjünk vissza Alkotónkhoz, teljesedjünk be a krisztusi Lélekkel, az igazság és az irgalom Lelkével!
*
„Az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél.” (Ézs 49,4b)
„Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap.” (Jak 5,7)
Húszas éveinkben szinte megváltónak éreztük magunkat. Tudtuk a „tutit” az egyházban, világban. Kritizáltuk az öregeket, elődeinket. Egy fiatalnál ez lehet akár természetes is.
Évek, évtizedek alatt értünk el eredményeket, de bukdácsoltunk is, néha sebeket okozva másoknak és magunknak. Sok munka, küzdelem, szolgálat után jelentkezhet a megfáradás és a kiégés is: nem változott a világ, az egyház, sőt rosszabb a helyzet, mint korábban.
Isten embere így érzett: „Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet” (Ézs 49,4a). Hasonló állapotba került például Mózes, Illés, Jeremiás, a tanítványok és talán te is, aki ezt olvasod. Lehetsz presbiter, tanár, szülő, „egyszerű” hívő.
Lehet, hogy „istenkedtünk”, „magunkban bíztunk eleitől fogva” – ahogy József Attila írja; elveszítettük időnként az erőforrást, Istenről beszéltünk, de nélküle. „Veled Uram, de nélküled.” (István, a király)
A mai igék józanítanak, erőt adnak: Nyugi, nem vagy egyedül, nem te adsz életet, Isten tud rólad, ismeri „szakmai életrajzodat”. Isten drágának tart és szeret.
„Az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél.”
*
„Csak próbára tesz benneteket az Úr, a ti Istenetek, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket.” (5Móz 13,4b)
„Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Kor 10,13b)
Az atlétikai világbajnokságon láthatunk hétpróbás és tízpróbás versenyeket. Próbára szükségünk van ahhoz, hogy kibírjuk a kísértéseket. Ezért javasolta Jézus, hogy kísértés idején mindenképpen az Atyától kérjünk segítséget, erőt: Ne vigy minket, ne engedj kísértésbe, tarts meg, adj erőt, szabadulást!
A próba megerősít, a kísértés tönkre tehet. Még az Urat is megkísértette az ördög, ráadásul a Bibliát idézgetve.
Isten győzelmet akar és tud adni. Az ortodoxok napi imája: „Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!”
*
„Te ismersz engem, Uram! Látod, mert megvizsgáltad, hogy tied a szívem.” (Jer 12,3a)
Ismersz engem, jobban mindenkinél. Van, aki a rosszat látja, akarja látni bennem, más pedig csak a jót. Önismeretem is csapongó. A gonosz néha udvarol, de leginkább vádol.
De te, Uram, fogantatásomtól kezdve ismersz és szeretsz. Szavad, tekinteted, Lelked a mocsárból, a halál árnyékának völgyéből is kivezetett. Reményt, gyógyulást, méltóságot adott. Szívedet, mindenedet adtad értem (is) a kereszten. Szóltál: „Adjad, fiam, a te szívedet nekem!” Így lett a szívem a tiéd, hiszem, örökre.
*
„Ne költsd vagyonodat nőkre, és gazdagságodat arra, ami királyokat tönkretesz!”
(Péld 31,8)
„Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.” (Zsid 13,3)
„Nyisd meg szádat a némáért!” (Péld 31,8) Ezt az igét először egy missziói elkötelezettsége miatt kirúgott református lelkésztől hallottam még a nyolcvanas években. Ennek alapján küldött ki minket a moldvai csángó magyarokhoz. Mentünk is.
Az egyház nem szociális vagy politikai intézmény, Isten igéjét hirdeti, lelkigondozást végez. Ugyanakkor az ige cselekvést, történést, létezést jelent. Ennek van gyümölcse, következménye. Például a küzdelemnek a „némákért”.
A progresszívek részéről, akik a toleranciára, elfogadásra, szeretetre hivatkoznak (néha kissé agresszíven, kizárólagosan), nem hallom a tiltakozást, a kiállást:
– a védtelen, néma magzatok ügyében (van olyan állam, ahol a születés előtti időig elvégezhetik az abortuszt!);
– a szabadosság miatt túlszexualizált és sok esetben megrontott gyermekekért, fiatalokért;
– a törvénytelen migrációs cunami kapcsán felmerülő számtalan bűncselekmény, rendetlenség, nők megerőszakolása miatt;
– a határon túli magyarok küzdelmei kapcsán;
– a keresztyén hitük miatt üldözést szenvedőkért...
A sor sajnos bővíthető lenne. Csendesedjünk el, kérjük a Lélek vezetését, erejét, józanságát, hogy megtegyük azt, ami az evangéliumi hitből következik.
Híd, 2023/4.