Szabadulás a függőségekből
Németh Mihály addiktológiai tanácsadó tapasztalatait saját múltjából meríti. Őt is érintette a szenvedélybetegség; ismeri a kísértéseket és a gyógyulás útját is. Évek óta segít serdülőknek, akik függőséggel küzdenek. Elvégezte a Baptista Teológiai Akadémiát szociális lelkigondozó szakirányon, szakdolgozata is a szenvedélybetegséghez kötődött. Öt éve a református Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthonának munkatársa.
Néhány mondatban szólj a régi életedről!
A felmenőim között férfiágon szinte mindenki alkoholista volt. Nagyapám öngyilkos lett. Apám ezt nem tudta feldolgozni, ő is az alkoholhoz fordult.
Az első trauma engem még az anyaméhben ért, amikor apám fizikailag bántalmazta a várandós anyámat. Azután ez végigkísérte az egész gyerekkoromat. Édesanyám társfüggő lett, a testvérem munkamániás, én pedig a drogokba menekültem. Tizenkét évesen cigarettáztam, egy év múlva ittam és már a drogokat próbálgattam. Nagyon mélyre mentem, próbáltam segítséget kérni orvosoktól, többször voltam kórházban, de nem volt megoldás.
Honnan jött aztán a megoldás?
2013-ban bementem Ráckeresztúrra a Drogterápiás Otthonba, ahol tizenöt hónapot töltöttem. Azért mentem oda, hogy le tudjam tenni a drogokat, de sokkal többet kaptam: teljesen új életet. Tiszta lappal indulhattam tovább.
Hogyan jutottál el ebbe az intézetbe?
Tizenhét évesen bent voltam Győrben a pszichiátrián, majd harminckét évesen ugyanoda kerültem vissza, ugyanúgy drogfüggőséggel. Ott azt mondta a kezelőorvosom, hogy rajtam már csak Isten tud segíteni. Voltak istentiszteletek a kórház területén, és ott a lelkész a kezembe nyomott egy könyvet Történeteink címmel. Arról szólt, hogy Ráckeresztúron Isten segítségével hogyan szabadultak meg emberek a kábítószer rabságából. Én is erre vágytam.
Azt mondod, hogy sokkal többet kaptál annál, hogy a drogokról sikerült leállni.
Hitet kaptam. Édesanyám szülei is korán meghaltak. Ő református, de eltávolodott Istentől, édesapám is, és otthon csak szitokszóként hallottam Isten nevét.
Ráckeresztúron mindenki kap Bibliát, van bibliaóra, istentisztelet. Ott kezdtem megérteni az evangéliumot, hogy Jézus elhordozta a bűneimet. Egyrészt le kellett jönnöm a drogokról – ez volt a könnyebb rész. Utána következett a lelki munka, a szembenézés saját magammal. Rám nehezedtek a bűnök, amiket évek alatt elkövettem. A Bibliámba ezt írták bele: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok” (Ézs 43,18–19).
Nem akartam visszamenni a régi életembe, és lehetőséget kaptam támogatott lakhatásra a Válaszút Misszió keretein belül Budapesten. Ekkor elkezdtem önkéntesként dolgozni Zuglóban a Befogadó Ház Misszióban, ahol kallódó fiatalokkal foglalkoznak, akik arra az útra léphetnek, amelyen én is jártam. Nekik tartottunk klubfoglalkozásokat. A későbbi feleségem is önkéntes volt, ott találtunk egymásra 2015-ben.
A drog mellett fogyasztottál alkoholt és gyógyszereket is?
Először tizenhét évesen voltam kórházban, ahol adtak gyógyszereket, hogy elviselhetőbbek legyenek az elvonási tünetek. Innen tudtam, hogy ha nincs drog, akkor milyen gyógyszereket kell bevenni. Ha egyikhez sem tudtam hozzájutni, akkor maradt az alkohol.
Van valamilyen szempontrendszer, hogy ki miért válik szenvedélybeteggé?
Biológiai, pszichológiai és szociális tényezőktől is függ a szenvedélybetegség kialakulása. Egyrészt létezik genetikai hajlam, de azt vallom, hogy erősebb a tanult minta. Cigivel a szájában hiába mondja az apa a gyereknek, hogy ne cigarettázzon.
Fontos az is, hogy milyen a korai kötődés az anyához, de az apához is. Neki sem elég csak akkor foglalkoznia a gyerekkel, amikor már focizni lehet vele. Az első tizenkét év a nevelésben nagyon fontos. Kamaszkorban már késő elkezdeni az értékek átadását. Ott már nagyon erőteljesen érvényesülnek a kortárs csoport elvárásai.
Németországban legálissá akarják tenni a marihuánahasználatot. Ezt hogy ítéled meg?
Nem vagyok legalizáláspárti. Ebből sok probléma lesz. Lehet, hogy egy végstádiumban lévő daganatos beteg életminőségét tudja javítani a fű, orvos által kontrollált körülmények között. Lehet jól használni, de ez nem azt jelenti, hogy rászabadíthatjuk az emberekre.
Rengeteg mentális betegség alakulhat ki a fogyasztás hatására, a rejtett skizofréniát is előhozza. Sok fiatal – aki csak marihuánát fogyasztott életében – jön hozzánk tévképzetekkel, azzal, hogy hangokat hall.
Veszélyes, főleg a fiatalokra, mert elveszi a motivációjukat. Amikor elszívják a füves cigit, kiszínesedik a világ, jobb az ételek íze, de amikor nem jutnak hozzá, beszürkül minden, a hosszú távú célokra nem tudnak összpontosítani. Beszívva álmodoznak, de aztán nem valósítják meg a nagy terveket.
A lelkiismeretes szülők sokszor magukat hibáztatják, és a szakirodalom szerint is részben a szülők a felelősek. Tapasztalsz olyat, hogy viszonylag jó családi háttérből is lesznek drogosokká fiatalok?
Függőség esetén mindig maga a család a beteg. A gyerek csak jelzi, hogy probléma van. Indexnek hívják ezt a jelenséget. Villog az index, valami nincs rendben. Valószínűleg több figyelmet igényelne, de ha már elkezdte a szerhasználatot, akkor nagyon elcsúszott a dolog.
Ez a mai társadalom nagy problémája, hogy két intenzíven dolgozó szülő nem tud eleget foglalkozni a gyerekkel. Nem csak drogfüggőség lehet a következmény, sok gyereket a számítógép tart fogva. Ha nem tölthetnek hosszú órákat a gép előtt, akkor a függőség jeleit mutatják: indulatosak lesznek, nekimennek a szüleiknek, összetörik a lakást. Mindez azért történik, mert géphez engedik már kicsi kortól, mert addig legalább elfoglalja magát.
Az otthon, ahol dolgozol, kiket fogad be és hány éves kortól?
Régóta működik Ráckeresztúron felnőtt rehabilitáció, emellett 2015-től létrejött a tinédzserrehabilitáció tizenkettőtől tizennyolc éves fiatalok számára. Felnőttekkel is dolgozom, de a fő profilom a fiatalok. Mindenféle addikcióval érkeznek hozzánk. A számítógépfüggőség nagyon gyakori.
Mi történik az otthonban, és hogyan lehet oda bekerülni? Az érintettnek is akarnia kell?
Tinédzsereknél ez nehéz, inkább szülői hatásra jönnek, nincs erős saját motivációjuk. De sok esetben fenyegeti őket, hogy ha nem vállalják a kezelést, kiemelik őket a családból.
A beköltözés előtt elvárja az intézmény, hogy a bekerülő átessen kórházi kezelésen?
Erre csak akkor van szükség, ha nagyon komoly alkoholizmus áll fenn, de tudni kell, hogy intézetünk kórházként is üzemel. Van pszichológus, pszichiáter, orvosi felügyelet, nővér.
Az igaz, hogy nem mondhatjuk arra, aki alkoholista vagy drogos volt, hogy teljesen és véglegesen megszabadult, hanem egész életében ébernek kell lennie és karban kell tartania magát, mert bármikor visszaeshet?
Ha valakinél kialakult az alkoholbetegség, ami azt jelenti, hogy már sejtszinten kívánja az alkoholt, remeg a keze, nem tudja alkohol hiányában ellátni a feladatait, akkor azt kell mondanunk, hogy élete végéig tartson absztinenciát. De ha bejön terápiára egy tizenhárom éves srác, aki elszívott öt füves cigit, emellett szétcsúszott az élete, nem járt iskolába, annak nehezen mondom azt, hogy egész hátralévő életedben nem ihatsz meg egy sört.
De tudunk olyanról, hogy valaki már tíz éve nem iszik, aztán belekerül egy helyzetbe, egy esküvői vacsorán megiszik egy pohár bort, és ez beindítja nála újra az ivást.
Igen, ez sok embernél előfordul.
Ha bekerül hozzátok valaki, akkor ott mi történik vele?
Bekerülés után van egy hét orientációs idő. Ilyenkor a régebben bent lévők közül kap egy kísérőt. Bemutatják neki a házat, a programot. Ez az ismerkedő időszak a tinédzserrehabilitációnál. Utána még egy hét próbaidő van, majd a véglegesítés, amikor ő eldönti, hogy vállalja a terápiát, együttműködik a közösséggel és a közösség is kinyilvánítja, hogy befogadják az új tagot.
Ha ez megtörtént, akkor az első fázisba lép, ahol már kap felelősségterületeket. Nincs kiszolgálószemélyzet; ők takarítanak, ők mosnak, a felnőttek főznek, a fiatalok segítenek a konyhában. Egészen a kert rendben tartásáig mindent a gondozottak csinálnak. A második, harmadik fázisba lépéssel egyre nagyobb szabadságot és egyre nagyobb felelősséget kapnak. Rengeteg kompetenciát tanulnak meg; például önkifejezést, aktív részvételt a programban és majd a kinti életben.
Mennyire szívesen maradnak bent a fiatalok?
Szökés egyáltalán nem fordul elő, mert önkéntes a vállalás. A kapu nyitva van, el is lehet hagyni a terápiát. Tinédzserek esetén a hozzátartozót kell tájékoztatni ilyen esetben, és nekik kell elvinniük a fiatalt. Ilyenkor kell a jó együttműködés a szülőkkel, főleg az első hetekben, hogy ne engedjék ilyen könnyen feladni ezt a lehetőséget. Pár hét után aztán stabilizálódnak.
Gyógyszert is kapnak?
Gyógyszert egyedül a duáldiagnózis esetén kapnak a kliensek, ami azt jelenti, hogy a szenvedélybetegség mellett más pszichés betegség is fennáll náluk; skizofrénia vagy bipolaritás, amire gyógyszer kell, de nem a függőséget kezeljük gyógyszerrel.
Milyen hitbeli hatás éri a klienseiteket?
Az egész terápiát átszövi a hit. Csütörtökön bibliaóra van, vasárnap istentisztelet. Ezeken kötelező a részvétel. Esténként van napzáró alkalom, ahol egy áhítat után beszélgetünk a három fő érzésről.
Én mentorként dolgozom. Minden mentornak megvannak a saját mentoráltjai, nekem négy emberem van, és a személyes tapasztalataimat, hitemet próbálom nekik átadni. Úgy tekintek a mentori munkára, mint lelkigondozói folyamatra, mert úgy látom, nagy szükségük van erre. Igazából a lelkük beteg, azt kell gyógyítani, és erre egyedül Isten képes.
Egy ideje önálló vállalkozást is indítottál. Sokan megkeresnek?
Addiktológiai tanácsadást indítottam egyéni vállalkozóként. Egyre többen keresnek meg. Aki még nincs mélyre csúszva vagy még nem érett arra, hogy terápiára menjen, annak ez is hathatós segítséget jelent. Akinek már komolyabb segítségre van szüksége, annak tudok abban segíteni, hogy mire készüljön, hogy ne féljen; illetve sok terápiás intézményt ismerek, elmondom nekik a lehetőségeket.
Ráckeresztúron keresztelkedtél meg és konfirmáltál, aztán később volt egy keresztyén esküvőd. Vannak-e olyan bibliai igék, amik ezek alatt az évek alatt fontosakká váltak számodra?
Az egyik legfontosabb ige ez volt számomra: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézs 40,30–31).
Eszedbe szokott jutni gyermekeidre tekintettel, hogy nagyon másképp nőttél fel?
Igen, ez most a fő küldetésem, nem azt továbbadni, amit én kaptam. Sokszor nehéz, mert zsigerből jönnek a régi reflexek, de foglalkozom magammal, járok szakemberhez.
Olyan felnőtteknek, akik hasonló környezetben, diszfunkcionális családban nőttek fel, nagyon ajánlom az ACA-csoportot. Ez egy tizenkét lépéses program, ugyanúgy, mint az anonim alkoholistáknál. Ha volt pszichés betegség a felmenők között, ami megterhelte a gyermekkort, vagy jelen volt a szerhasználat, akkor ennek a hatásaiból lehet gyógyulni felnőttként.
Mi az, amiben erőt ad neked a hit a jelenlegi életedben?
A mindennapokban nekünk is megvannak a harcaink, nehézségeink. A házasságunkra úgy tekintek, hogy Isten előtt mondtam esküt, hogy minden körülmények között együtt maradunk. Isten vezet is bennünket ebben, a problémák ellenére.
Tavaly például részt vettünk Dömösön a Bibliai Házassággondozó Szolgálat programján, ami nagy segítséget jelentett. A feleségem is diszfunkcionális családból jön, nekem is megvan a múltam, és azt vettük észre, hogy három-négy havonta újra meg újra összeveszünk, ezért elkezdtünk ezzel foglalkozni. Olvastunk a kötődéselméletről és rájöttünk, hogy én elkerülő vagyok, ő pedig szorongó. Ez a felismerés is segíti a gyógyulást. Elkezdtünk egy érzelemfókuszú terápiát is. Bízni kell Istenben, és ő elvezet minket felismerések, megoldások felé.
Az intézetben, ahol dolgozol, a keresztyénséget képviseled. Hogyan tudsz érvelni, miben látod a mai felfordult világban a keresztyénség szerepét?
Ugyanaz, ami mindig is volt, példát mutatni, hogy Istennel együtt máshogyan is lehet élni. Ezt nem mondani kell, hanem megélni, akkor észreveszik; én erre törekszem. Amióta Istenre bíztam magam, azóta került helyre minden, azóta boldog az életem. A korábbi saját próbálkozásaim mind kudarcba fulladtak. Azt tudom közvetíteni számukra, hogy Istennel jó.
Németh Mihály honlapja, ahol felkereshetik a segítségre szorulók: addiktologiai-tanacsadas.hu
A beszélgetés meghallgatható a misszio.lutheran.hu/radio/interjuk menüpontja alatt.
Híd, 2024/2.