Malacka-szindróma
„A háza közelében, rúd tetején, egy darab törött lécen ez volt olvasható: »TILOS AZ Á.« Amikor Róbert Gida megkérdezte Malackát, hogy ez mit jelent, Malacka szemrebbenés nélkül kijelentette, hogy ez az ő nagyapjának a neve.” (Milne: Micimackó)
Ki ne ismerné ezt a bájos részletet a Micimackóból? A történetből később kiderül, hogy Malacka, mivel nem tud olvasni, nem is tudja, mit jelent a töredékes felirat – amit ő helyezett el – és amikor rákérdeznek, mellébeszél.
Ezen a fotón is olvashatjuk a „TILOS AZ Á” feliratot egy VIII. kerületi elhíresült, és már néhány éve bezárt ifjúsági szórakozóhely szemeteskukáján.
Sokszor töredékes, mások számára nem biztos, hogy érthető „feliratokat”, fogalmakat használunk: „keresztyénség”, „újjászületés”, „misszió”. Értjük, mit írunk, mit mondunk? Kirakott „tábláink” érthetőek, nem tévesztik meg a „járókelőt”?
Vannak ún. megtértek, akik úton-útfélen használják a fenti szavakat, de talán ők sem tudják igazán, mit jelentenek. Ez a Malacka-szindróma…
Hiszem, hogy Isten Szentlelke érthetően akarja megszólítani a mai fiatalokat is. Ezt az emberien isteni és istenien emberi nyelvet nekünk is tanulni kell. A legjobb mester ebben is Jézus.
Félek, hogy templomaink, egyházi épületeink feliratai sokaknak annyit jelentenek, mint Malackának a saját táblája. Nem az a lényeg, hogy értse és értsék, hanem az a fontos, hogy legyen tábla, felirat, címke: Ez a mi házunk, várunk (Erős várunk…), ingatlanunk, intézményünk! „Érted-e, amit olvasol?” – kérdezte Fülöp az etióp főembert. Érted-e amit beszélsz? – kérdezi tőlünk Isten.
Missziói Magazin, 1999/1.