Megváltás

A lényeg a váltság, a megváltás. Azért rombol a világban és az egyházban is Lucifer (aki fényhozónak mutatja, hazudja magát), hogy relatívvá, majd semmissé tegye Jézus istenfiúságát és a bűn, az elveszettség, ítélet, engesztelő áldozat, üdvösség és kárhozat kérdését. Ha mindezek valóban nem léteznek, vagy a magunk ízlése szerint turkálhatunk a kijelentés kincsei között, akkor az egész megváltástörténet bekerül a mítosz vagy a színjáték kategóriájába.

Mindezek mögött tudatos istentelenség van. A „vallásos”, humanista ember magát teszi istenné, maga dönt arról, hogy mit hisz és mit nem. Ez az eredendő bűn lényege. Ennek csak a lelki-szellemi erőtlenség, majd a törés, szakadás, kiűzetés lehet a vége. Nyugati kultúránk és az egyházak egy része erre az útra lépett. Tragédia. Háborúban parancsot megtagadni a csata vesztét okozza. Az egyház nem dezertálhat.
Az emberiség ősidők óta adósságcsapdában szenved. Fizetésképtelenné váltunk. Elveszítettük az örök boldogságot, szeretetet, békét, életet. Ennek következménye a földi életben is tapasztalható pokol.
A 20. századi ember a történelemben megpróbálta igazán Isten nélkül berendezni életét. Elmondhatatlan szenvedést, nyomorúságot zúdított az egész civilizációra. Mind a nácizmus, mind a kommunizmus istent játszott, őt akarta pótolni. Az eredmény százmilliók pusztulása és még többek szenvedése.

Isten túlélte ezt a századot is. Az istenkedők mind megszégyenültek, porba hulltak. Az Úr él, munkálkodik ebben az elesett világban is. Soha ennyien nem tértek még meg a történelemben, soha ennyi mártír sem volt, de a Nyugat még mindig tévelyeg, és paráználkodik a hedonizmus, materializmus pogányisteneivel. Az egyház egy része mindehhez asszisztál, megtévesztve a maradékot is. Mi lesz ebből? Hogy állunk meg az Úr előtt? Kortársaink vérét (életét) tőlünk kéri számon az Örökkévaló (Ez 3,16–21).
Ebben a helyzetben is fontos szólni és kiáltani: Megváltotta népét az Úr! Az Emberfia azért jött, hogy életét adja váltságul sokakért (Mt 20,28). Halld és értsd meg, ember: zsákutca minden önigazolás, önmegváltás. Esélytelenek vagyunk Teremtőnk és Megváltónk nélkül. Marad az adósságspirál, az életház elárverezése, a kilakoltatás, a hajléktalanság. Nem tudjuk kihúzni magunkat a bűn, a halál és a Gonosz csapdájából.

Egyiptomban a választott nép rabszolgaságban, kiszolgáltatottan, reménytelenül élt. Az Örökkévaló elküldte értük Mózest, aki csodák által kivezette őket a szolgaság földjéről. Nekünk még csodálatosabb szabadítót adott Jézusban. Ő a mi megváltónk, megtartónk és üdvözítőnk; aki vérével fizette ki a megfizethetetlen tartozást. Bűneink terhét, mocskát, átkát és ítéletét magára vette. Ő az ártatlan Bárány, aki hordozza, viseli és elveszi a világ, az egyház és a Te bűneidet. Az Ő vére kerülhet rá életünk házára, és a pusztító angyal elkerül (2Móz12,1–14). Akarsz-e megbékülni végre Istennel? Ő mindent megtett megváltásodért, üdvösségedért. A Te válaszodra vár. „A bűnnek csak két helye van. Vagy a te nyakadon ül, vagy Krisztuson, az Isten Bárányán. Ha a te hátadon lovagol, akkor el vagy veszve, de ha Krisztuson van, szabad vagy, s üdvözülsz. Nos: válassz!” (Luther)

Híd 2013/1.