Fókusztéma: apák
Huszonévesekből álló ifjúsági kört vezettem a kilencvenes években. Amikor imádkozva olvasgattam a névsort, észrevettem, hogy a 40-50 fős csapat felének nincs apja, mert meghalt fiatalon vagy elérhetetlenül távol él.
Némelyeknek ez a közösség jelentette a családot. Azon túl, hogy szíven ütött a felismerés, jobban megértettem a gyülekezet jelentőségét.
A családot, anyát és apát semmi és senki nem pótolhatja. A keresztszülő, a nagyszülő, a gyülekezet sem. Isten úgy alkotta meg az embert, hogy családban éljen. Az egy férfi és egy nő házasságából született gyermekek számára döntően fontos a családi kör, a védettség, a közös formálódás, nevelés, a minta. Akinek nincsenek szülei, nem tudja megosztani örömét, fájdalmát azzal, aki őt nemzette, szülte, felnevelte. Védeni, segíteni kell az Örökkévaló által alkotott családot!
Tudjuk, hogy a gyermekek egy része családon kívül születik. Kisebbségben vannak a teljes, boldog, működő családok más okok miatt is.
Egy többgyermekes férj válni készült. A gyülekezeti ifjúság néhány tagja összefogott: imádkozott, lelkigondozott, pesztrálta a gyerekeket, és megtört az átok, helyreállt a házasság. Idővel született még egy gyermek. Később, amikor az egyik kamasszal gondok adódtak, akkor az apa, akiért valamikor mások küzdöttek, tett meg mindent a fiáért. Ez az Isten szerinti család és gyülekezet. Viszonylag kevés ilyen szép történettel találkozunk.
Ha nem is pótolható a hiányzó családtag, de a gyülekezetben mégis kapunk lelki testvéreket, akik Isten Szent Lelke által segítenek a hiány elhordozásában. A gyülekezet is családdá válhat, ahol szeretetet adhatunk és kaphatunk. Az Úr Jézus hallgatóinak ezt mondta: „Íme, az én anyám és az én testvéreim. Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” (Mk 3,34–35)
Jézus által a Teremtő Isten lett mennyei atyánk. „Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.” (Zsolt 27,10)
Őrá van szüksége férjeknek, apáknak, nagyapáknak és az egyedül maradtaknak.
Híd, 2017/4.