Fókusztéma: befogadás
„Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére.”
(Róm 15,7 – A 2015. év igéje)
Az év igéjében most fókuszáljunk erre a szóra: ahogyan.
Hogyan fogadta be Jézus az embereket?
Személyválogatás nélkül, irgalmas szeretettel, feltétel nélkül, józanul.
Személyválogatás nélkül – Sokszor hangsúlyoztuk már ezt. Arra mégis érdemes figyelni, hogy a hívőkkel, a bennfentesekkel több baja volt Jézusnak, mint a kultusztól távol élő bűnösökkel. Az egy vérből teremtett emberiség (ApCsel 17,26) minden tagja ott van Isten szívében, üdvözítő akaratában. Senkit nem vethetek meg, senkit nem írhatok le, mert Ő a kövekből is teremthet fiakat magának.
Amikor földi munkatársat keresett magának a mennybement Krisztus, „lenézett” a földre és ezt kérdezte: Ki az, aki engem (és követőimet) a legjobban gyűlöl? Ó, igen, ott vágtázik az országúton, ez a tarsusi Saul. Ő lesz az én küldöttem… Jézus leghatékonyabb apostola lett.
Irgalmas szeretettel – Úgy senki nem tud szeretni, mint Ő. Nem rólunk, hanem róla szól az 1Kor13, a Szeretethimnusz. Ha Lélek által olvasom, csak kétségbeeshetek: nekem ez nem megy, és egyházamnak se!
Irgalmas Jézus, kérlek, irgalmazz nekem, nekünk, irgalmatlan hívőknek! Mert mi a fehér mennyasszonyi ruhán is meglátjuk a kicsiny foltot, Te pedig a szennyes ruhájún is látod a majdani hófehér palástot.
„Vegyétek le róla a piszkos ruhát! ... Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged.” (Zakariás 3,4)
Feltétel nélkül – Az első és döntő gesztus részéről a feltétel nélküli befogadás. Ő a kezdeményező, mi csak válaszolhatunk. De azt tegyük meg!
Amikor még távol voltam tőle, ő már meghalt értem, ő vont magához bűnös állapotomban is, ő adott olyan világosságot, hogy megláttam az akadályokat.
Nem egészséges az a kegyesség, amely feltételrendszert állít az istenkeresők elé.
Józanul – Ő nem bűnt mentegető és „megkeresztelő” humanista. Az elesett, a maga és mások bűnei miatt elveszett embert úgy szereti, hogy a mennyei fényben, a Lélek által megmutatja azt, ami elválasztja az élő Istentől. Szeretete, irgalma határtalan, de szentsége is. A szent pedig nem vegyül a mocsokkal.
Azért száll alá életünk mélységes bugyraiba, hogy onnan kihozzon. Nem akar velünk a bűnben maradni, hanem életre, világosságra, szentségre segít minket, hogy őhozzá hasonlóan szeressük a bűnöst, de határolódjunk el a bűntől. Minőségi bort adott Kánában, de nem nyitott borozót, bement Zákeus házába, de nem üzletelt vele, szóba állt a samáriai asszonnyal, de nem lett szünkretista (vallásokat összemosó), megbocsátotta a házasságtörő bűnét, de nem hitelesítette a teremtési rendtől eltérő párkapcsolatokat, leült a bűnösökkel az asztalhoz, de nem vétkezett.
Híd, 2015/2.