Fókusztéma: életközepi válság

Szimpatikus, hitben járó negyvenesekkel beszélgettem. Örömeik mellett őszin­tén vallottak egyéni, házassági, családi, munkahelyi gondjaikról, nehézségeikről, fájdalmaikról. Egyikük életközepi válságnak nevezte azt, amiben érzi magát. Ilyen is van? – kérdeztem.
Kétségtelen, hogy az életút közepe tája – esetemben a negyvenedik év körüli idő – valóban fordulatot hozott gondolkodásomban, életérzésemben. Delelőre jutottam. Át kellett értékelnem az eddigieket, szortíroztam, számba vettem emberi kapcsolata­imat, időtöltéseimet, munkámat, könyveimet. A bölcs negyvenes értékesebben akar élni. Kosztolányi Dezső Ha negyvenéves... című verse akkoriban került elém.

Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel
egyszer fölébredsz és aztán sokáig
nem bírsz aludni. Nézed a szobádat
ott a sötétben. Lassan eltűnődöl
ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel,
mint majd a sírban. Ez a forduló az,
mikor az életed új útra tér.
Csodálkozol, hogy a föld és csillagok közt
éltél. Eszedbe jut egy semmiség is.
Babrálsz vele. Megúnod és elfelejted.
Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.
Minden zajról tudod, hogy mit jelent.
Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes.
Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz.
A fal felé fordulsz. Megint elalszol.

Csodaszép, érzékeny, igaz sorok. Ugyanakkor éreztem, tudtam, hogy az „alvás” után tisztább fejjel, felelősebben kell folytatnom életemet: értékelve a perceket, alkalmakat.
A válságérzést nem kell beleszuggerálni a másikba, hiszen különbözőek vagyunk, már csak a genetika és neveltetés okán is. De tény, hogy az őshasadás, Isten és ember egymástól való elszakadása óta állandó válságban élünk. Emellett minden korosztálynak megvan a maga jellemző krízise, küzdelme. Nem szégyen szakemberhez fordulni, ha úgy érezzük, kevés az erőnk, hogy életünket mederben tudjuk tartani, amikor úgy érez­zük, hogy semmi nem sikerül, nem értjük, hol rontottuk el, és valami nagyon hiányzik. De egyetlen igaz válságkezelőt ismerek és ajánlok, aki az út, az igazság és az élet.

Híd, 2018/2.