Fókuszban: Európa

Szeretem Európát
Különleges érzés volt átlépni a nyugati határt a rendszerváltás előtti, fellazuló években. A diktatúra szürkesége, igénytelensége, levegőtlensége után még az aszfaltút is élményt jelentett. Nem voltak kátyúk, a falvak, földek, kertek rendezettek voltak.
Meglepetésként ért egy svájci ifjúsági konferencián, hogy az épület berendezése profi volt, minden működött. Minőségi ajtók, mosdók, étel…
Eszegettük a banánt, ittuk a tökéletes aromájú kávét.
A legtöbb ember nyugodt, derűs, magabiztos volt.
Néhány jelenség azért feltűnt. Megszokták az emberek a biztonságos jólétet. Egy kis létszámú német evangélikus konferencián, 1989-ben mintegy fél órába telt, mire mindenki elmondta, hogy milyen elvárásai vannak a klímaberendezéssel, ételekkel, egyebekkel kapcsolatban. Azon gondolkodtam közben, hogy milyen törékeny és védtelen ez a kiszámított, sok munkával felépített világ.
Mi akkoriban még mindig tartottunk olyan féllegális konferenciákat, amelyek során padláson aludtunk szalmazsákokon. Ott a klíma a huzat volt, és egytálételt kaptunk.

Csodálom Európát
Görög, római, zsidó, keresztyén gyökerei vannak. Akkor is, ha ez utóbbi kettőt az Európai Unió Alkotmánya – nem véletlenül – meg sem említi.
Konferenciák, baráti meghívások és néhány turistaút kapcsán megcsodálhattam ennek a földrésznek az értékeit: a reneszánsz Toscanát (a kedvencem), Michelangelo, Leonardo és mások műveit, több város mellett London, Párizs, Barcelona, Thesszaloniki, Cannes, Oslo, Lisszabon, Amszterdam, Helsinki, Berlin, Bécs, Róma, Firenze, Pozsony, Prága, Varsó, Krakkó, Bern, Vilnius, Bukarest értékeit. Ezek nagy része az elmúlt kétezer évben jött létre.
Belső kényszer elvitt Auschwitzba és Buchenwaldba is…

Féltem Európát
A meglévő globális gondok mellett földrészünkre egyre inkább jellemző a vallástalanság, individualizmus, anyagiasság. A magzatokkal való felelőtlen bánástól kezdve a házasság és család szétesésén át a nemzeti értékek feladásáig sok nyomorúságunk van. A keresztyénséget ellenséges indulatok veszik körül. Ebbe a furcsa helyzetbe, vákuumba fiatal muszlimok tömegei áramlanak be. Az integráció csak kivételes esetekben működik. A folyamat visszafordíthatatlannak tűnik néhány országban.

Imádkozom Európáért
Nem vonult ki Isten kontinensünkről. Sok élő gyülekezet működik, milliók imádkoznak. A konstantini korból ránk maradt számtalan szakrális épület egy része a mai elvilágiasodott helyzetben nem tölti be feladatát. Ennek ellenére vannak megtérések, gyülekezetek születnek, és épülnek új templomok is.
Hiszünk Istenben, hiszünk az ima és az ige erejében.  
Továbbra is szeretjük és féltjük Európát.
Uram, irgalmazz!

Híd, 2020/4.