Fókusztéma: gyermek
Emeld föl kezeidet gyermekeidért!
Minden szép szó hazugság és áltatás lenne, ha nem szólnánk először a gyermekek szenvedéseiről, könnyeiről, pokoljárásairól.
Még meg sem születnek, viselniük kell sok esetben a külvilágból érkező negatív hatásokat: veszekedés, a televízió zaja, az anya véréből érkező káros anyagok: nikotin, alkohol, egyebek.
Hazánkban naponta százötven magzatot végeznek ki steril környezetben az élet védelmére épített kórházakban. Néma sikolyok milliói kiáltanak az Égbe.
Ma már a megszületett gyermekek nagyobb részét nem keresztelik meg Magyarországon, nem imádkoznak értük, és nem tanítják őket a belső ember lélegzetvételére.
Szégyellnivalóan sok a „szegénység küszöbe” alatt élő gyermek, és más okok miatt veszélyeztetett: sokakat vernek, halálra kínoznak (hetente egy ilyen haláleset van), szülő, nagyszülő, nagybácsi vagy éppen barát él vissza velük szexuálisan. Tessék megkérdezni egy gyermekkórház orvosát!
Mindezek mellett cinikus, kiégett, istentelen felnőttek rájuk zúdítják a liberalizmusnak nevezett szennykultúrát: stimulálják már a gyermeket is a fogyasztásra, szexre, erőszakra, drogfogyasztásra.
Kicsinyeink jobban ismerik a mai élettelen tekintetű, primitív sztárocskákat, mint nemzetünk valódi nagyjait; az örök értékeket elzárják előlük, és szellemi moslékkal etetik őket.
Világviszonylatban is botrányos a gyermekek nagy részének helyzete: a ma is működő rabszolgaság, prostitúció, alultápláltság, járványok veszélyeztetik őket; több ezer a háborús sérültek és árvák száma is.
Kelj föl, jajgass az éjszakában,
az őrködés kezdetén!
Öntsd ki szívedet, mint a vizet,
az Úr színe előtt!
Emeld föl hozzá kezeidet
gyermekeid életéért,
akik elaléltak az éhségtől
minden utcasarkon.
…………………………….
A gyermekek a fahordásban
botladoznak.
(Jeremiás siralmai 2,19; 5,13)
Tekintetünket emeljük fel most is „Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére” (Zsidókhoz írt levél 12,2), aki Isten létére gyermekké lett. Jézusra nézzünk, mert ha nem, elveszítjük az eszünket, józanságunkat és hitünket. Nézzünk rá, aki számon tart minden életet, aki mindenkiért meghalt és felvitte a fára bűneinket, fájdalmainkat, az egész átkos életünket; aki eljön ítélni élőket és holtakat, és számon kér minden életet.
Híd, 2007/2.