Fókusztéma: halál
„…lehetetlen, hogy senkié vagy emberé az Élet,
az Élet, az Élet.”
– írja Ady a Menekülés az Úrhoz című versében.
Mi az életről szólunk, nem a halálról.
A halál az, ami nincs, az Élet az, ami a van.
Halálnak nevezik az exitet, a kilépést ebből a tér-idő-anyag világból.
Nem szűnünk meg, amikor távozunk, mert Isten az élők Istene (Mt 22,32); és aki hisz Őbenne, ha meghal is, él; és aki él és hisz Őbenne, az nem hal meg soha. (Jn 11,1–44).
A halál az az állapot, amikor Isten nélkül létezünk, az élet pedig az, amikor Istennel közösségben vagyunk.
Az örökkévalóságban mindezek kiteljesednek.
A Kijelentés szerint az örök halálban már semmi jót nem lehet tapasztalni, az örök életben, az üdvösségben pedig semmi rosszat.
„Bizony, bizony mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (Jn 5,24)
Amíg időnk van, keressük Istent, életünk értelmét, tartalmát és célját!
Ugyanakkor figyeljünk a Luther által is felfedezett örömhírre:
„Nem te keresed Őt, hanem Ő téged. Nem te találod meg Őt, hanem Ő téged. Hited is tőle van, nem magadból, s ha Ő nem jön, te ugyancsak kívül maradsz. Ahol nem evangélium van, ott Isten sincs, hanem csak bűn és merő kárhozat.”
Híd, 2009/1.