Fókusztéma: Hol a határ?
A reformáció vadhajtásaként a 16. században egyes templomokban összetörték az orgonákat, mondván, hogy azok az „ördög dudái”. Sokan nem tudják, hogy már a rómaiak is használtak orgonát pogány összejöveteleiken. A későbbi századokban vette át az egyház is ezt a hangszert.
A hatvanas években megjelent a gyülekezetekben a gitár, dob, szintetizátor. Ezekről a hangszerekről is viták folytak. Luther nyomán azt vallom, hogy nem kell átengedni az ördögnek a zenét, a hangszereket vagy más eszközöket, lehetőségeket. Nem kell lemondani azokról a lehetőségekről, amelyek nem ellenkeznek hitünkkel. Nem az eszköz a lényeg, hanem a Lélek. Lehet hitetlenül is orgonálni keresztyén éneket, és lehet élő hittel Isten dicsőségére gitározni. Nem könnyű megtalálni a határt a hangszerhasználatban és főleg a zenei stílusok sokféleségében.
Minden őszinte hívő kérdése, hogy viselkedésben, öltözékben, szokásokban, hitbeli, etikai, társadalmi, politikai kérdésekben hol a határ, van-e határ? Természetesen van határ. Jó esetben az otthonunknak, országunknak is van határa. 2015-ben a tömeges, illegális migráció kezdetekor sokan láttuk, hogy a határtalan, befogadó „humanizmusnak” meglesz a káros következménye.
Az Isten törvényét megkérdőjelező ember saját és mások életével játszik. A mindent és mindenkit elfogadó „szeretet” mögött sok esetben az eredendő bűn elszabadulása érzékelhető: „Csakugyan azt mondta Isten…?” – kérdezte Évától a kísértő (1Móz 3,1b). Az ember istent játszik. Ennek pedig soha nincs jó vége. Néhány területen nincs és nem lehet helye a vitának. Ilyen például a magzatvédelem, a házasság és a család szentsége, a hazaszeretet. Az egyház alapvető tanítása: a Tízparancsolat, a Hegyi beszéd, a Szeretethimnusz megkérdőjelezhetetlen alapok. Ilyen szempontból lehetünk „fundamentalisták”. Ugyanakkor a Szentlélek vezetésével figyelni kell a szociológiai, kulturális változásokra is. Ezért nem kérjük például a nőktől a fejük befedését, pedig ez az elvárás benne van az Újszövetségben.
Azt is tudjuk, hogy a mi Urunk, Jézus határátlépő is volt. Megjelent a földön testben, szabadon közlekedett szakrális és világi helyszíneken, pogányokkal is szóba állt, szombaton gyógyított, de soha nem biztatott az élet törvényének megszegésére. Szerette a bűnös embert, de nem vállalt közösséget a bűnnel. „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” (Mt 5,17)
„Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? Ő pedig így válaszolt: »Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.«” (Lk 10,25–27)
Ennél jobb, tisztább „teológia”, látás és program nincs. Kövessük a határátlépő Krisztust Lélek által.
Híd, 2023/4.