Fókusztéma: házasság
Menny és pokol
Azért is szeretem Jézust, mert őszinte, igaz.
Nem szépíti a valóságot: minden esetben helyes az isteni doktor diagnózisa. Ezért van lehetősége az ige „megtartójának” arra, hogy átélje a terápia általi rehabilitációt.
Amikor a farizeusok a válásról kérdezik Jézust, és ő válaszában szokása szerint nem kertel, mismásol, ködösít (ahogy sok egyháztag ma teszi), a tanítványokból (!) ez a reagálás szakad ki: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni.” (Mt 19,10)
Talán már a kedves olvasó is érzett ilyesmit, csak nem merte kimondani: ha én ezt tudtam volna… Mivel korunkban alig tartja kordában hitbeli, etikai, szociológiai ok a házasságot, könnyen feladják sokan.
Képmutató szemforgatás nélkül valljuk be: van úgy, hogy elviselhetetlennek érezzük a házasságot (és a családot), de ha vállaljuk a küzdelmeket, fejlődésünket is segítő bukásokat és győzelmeket, akkor nem csak elviselhető lehet, hanem a boldogság forrásává is válhat.
Jó együtt megélni éveket, évtizedeket; együtt szomorkodni és nevetni, akár saját hibáinkon is.
Igen, a házasság menny és pokol is lehet. Úgy gondolom, nem sokan kerülhetik ki ezeket az állapotokat.
Luther a Nagy Kátéban hangsúlyozza: „Isten segítségével átélhetjük, hogy a hitvestárs az egyik legdrágább ajándéka életünknek, a házasságban megküzdhetünk szívünk és életünk tisztaságáért, örülhetünk annak, hogy Isten e szükséges életrend által véd és áld minket.”
A reformátor tanítja, hogy a házasság tilalma istenellenes, és helyre kell állítani ennek a közösségnek a becsületét. Azon senki sem vitatkozik ma már, hogy beteg, nagy beteg a házasság intézménye korunkban.
Urunk, könyörülj rajtunk!
Híd, 2009/3.