Fókusztéma: híd
A Híd evangélikus missziói magazin a kezdetekben Misszió evangélikus magazinként jelent meg. Az újságot a Magyar Evangélikus Rádiómisszió és az Evangélikus Külmissziói Egyesület közösen alapította.
A teljes mértékben vállalható elnevezés ellenére éreztük, hogy megérett a helyzet a névváltoztatásra. A missziói küldetést semmiképpen nem adtuk fel, de szerettünk volna egy kevésbé „elriasztó” nevet találni. Némelyek a misszióban agressziót látnak. Meg kell vallani, ismerve az egyháztörténetet, hogy ennek van is némi alapja. Ugyanakkor a jézusi küldetést nem adhatjuk fel. A missziói parancsot nem vonta vissza a mi Urunk.
Szándékom szerint a valamikori evangélikus evangelizációs mozgalom lapjának, az Élő víz-nek a nevét használtuk volna. Mivel a rendszerváltás után ilyen néven alapított magazint az egyik honi felekezet, ezt nem tehettük meg.
Pályázatot hirdettünk. Csorba István budavári karnagy és orgonista javaslatát fogadtuk el. Így lett a lap neve: Híd.
Lehet erről a motívumról sok szépet gondolni és mondani, de a lényeg, hogy hitvallásunk szerint Jézus Krisztus a híd Isten és ember között. Őt hirdetjük, róla írunk, beszélünk.
Ma is van mit tanulni tőle. Hidat csak tervezni lehet irodában, építeni a terepen kell. Az egyházi élet templomos, bibliaórás, hittanos része „csak” irodai munka. A gyülekezet, a keresztyénség úgy tölti be hivatását, ha ismeri a terepet, látja a „másik partot”, szeretné elérni a távol levőket.
Jézus minden szava, gesztusa, cselekedete ezt képviselte. Ő terepmunkás volt. Látta kortársait, hogy elhagyottak, fáradtak, távol vannak a forrástól, az Istentől. Mély szakadék van közöttük. Talán másnak is feltűnt, hogy az évszázadok alatt kialakult egyházi élet nem hasonlít az evangéliumok leírásából megismert, Jézussal kapcsolatos történetekhez. Jézus az emberek között mozgott, ott, ahol ők élték napjaikat. Nem hívogatott egy szent helyre, „alkalomra”, evangelizációra, hanem ő ment az emberekhez, közöttük élt. Ő volt a hídépítő, sőt maga a híd.
Erre mondhatná valaki, hogy ez csak egy rövid ideig tartó, különleges szolgálat volt részéről. Biztos ő is épített volna templomokat, haranggal, orgonával. Ezt nem tudhatjuk, de abban bizonyos vagyok, hogy példát adott. Nem csak a lábmosással, hanem egész életével, stílusával, emberekhez való viszonyulásával. Az evangéliumokban leírt történetek, beszédek, prédikációk a lehető legtermészetesebb, legspontánabb helyzetekben keletkeztek. Mi ezeket olvassuk fel komoly arccal, ünnepélyesen, öltönyökben, palástokban.
Nincs vége a tanulásnak. Az uralkodó népegyház még csak száz éve kezdett átalakulni – külső kényszerek hatására – az evangéliumi modell irányába.
Híd 2020/2.