Fókusztéma: ifjúság
Szabadság – szeretet
Mint minden korban a történelem folyamán, a maiak is szépek és néha csúnyák, keresik az igazságot, lázadók, kritikusak. Megijednek a felnőttek sokszor álságos világától. Minden rosszra, de minden jóra is kaphatók. Olyanok, mint mi voltunk tíz, húsz vagy ötven évvel ezelőtt.
De van-e valamilyen különbség a tíz, húsz vagy ötven évvel ezelőtti fiatalok és a maiak között. Lényegében nincs, a fiatal mindig is olyan, amilyen.
A mai korosztály ugyanakkor több szempontból is más helyzetben van, mint elődei. Az elmúlt évszázadokban a felnőtté válásnak megvolt a többé-kevésbé követhető, egyértelmű útja. Ma ez nincs így. A hagyománynak egyre kisebb a jelentősége, szerepe. A fiatalok előtt számtalan lehetőség nyílik. A demokrácia, a nyugatról érkezett szabadelvűség, a világ rendkívül gyors fejlődése, ill. változása új helyzetet teremtett társadalmunkban is. A szabadság nagy érték, de önmagában nem elég. A Bibliában így olvassuk: „minden szabad nekem, de nem minden használ” (1Kor 10,23). Az ember szabadságra teremtett lény, de a szabadság csak a szeretettel együtt tesz igazán emberré. Bizony van a szabadságnak is határa, mégpedig a másik ember méltósága, tisztelete. Nem szabad elfogadni korunk egyik meghatározó gondolatát: vedd el, amit megkívánsz, legyen azonnal a tiéd, ne korlátozd magad. Ez a gondolkodás, életérzés átmeneti örömérzetet adhat ugyan, de tartós életcélt, boldogságot nem.
A mai ifjú generáció veszélyeztetett. Nem csak azért, mert folyamatosan emelkednek a riasztó adatok a drogfogyasztásról, a családok széteséséről és a fiatalkorúak bűnelkövetéséről. Ez is gond, de mindezek csak tünetek. A veszélyeztetettség igazán a gyökértelenségben van. Relativizálódtak, ill. eltűntek olyan értékek, amelyek évszázadokon át segítették az emberré válás folyamatát. A létbizonytalanságban, szellemi vákuumban lévő fiatalok jelentős tömegei menekülnek a fogyasztás, a hedonizmus komfortosnak tűnő világába. Korunk hatásos hamis vallása a fogyasztás. Mivel az ember lecsúszott állapotában is spirituális lény, igénye van arra, hogy lássa élete értelmét és célját. A fogyasztás ideig-óráig talán kielégíti a vágyakat, de azután következik a kiégés, a nihil, a depresszió. A szabadság áldozatos szeretet nélkül önzéssé válik; aki pedig maga körül forog könnyen boldogtalanná lesz.
Egyik gyülekezetünkben gyakorolják a templomi esküvőn azt a szertartást, hogy a mennyasszony és a vőlegény is kezében tart egy-egy égő gyertyát, ami eddigi életüket jelképezi, és közösen meggyújtanak egy harmadik gyertyát a házasság, a közös élet szimbólumaként. Majd elfújják saját gyertyájukat, kifejezve az egyetemes igazságot, tapasztalatot, hogy a boldog és tartós házasság, életközösség feltétele az áldozat. Feladom magamat, de a lényeget, a bennem lévő lángot, szeretetet odaadom a másiknak. Társadalmunk, világunk jövője attól függ, hogy a fiatalok, az új nemzedék megismeri, és elfogadja-e az áldozatos szeretet életet megtartó útját.
Híd, 2006/2.