Fókusztéma: játék
Fütyörészem s Uram, te hallgatod
Hallom komoly prédikációkban manapság is, hogy választani kell Isten és a világ között: a világ tele van bűnös kívánságokkal, örömökkel, Isten viszont szent, tiszta.
Ez így számomra és sok nyitott, élni akaró embertársunk számára kevés, riasztó és megtévesztő. Igen, a világnak van rossz, sötét, sőt démonikus oldala is. A benne lévő gonosz valóban elválaszt a jótól, a boldogságtól, Istentől, de a teremtett világ – még így, elesett állapotában is – sok szép, csodás jelenséget is hordoz. A törvényeskedő, életidegen, prűd kegyesség ellenében alakult ki a szabados, gátlástalan mentalitás. Ez a két oldal folyamatosan ingerli, zaklatja egymást, táplálja az indulatokat, és életben tartja a szélsőséges nézeteket.
Az élet Istene szeretetből adta nekünk a természet szépségeit, a fényeket, színeket, ízeket, illatokat, a harmóniát, a zenét, a derűt, a humort, a játékot, a szerelmet, a szexualitást, a családot. Hitünkben, személyiségünkben, gyülekezeti, egyházi életünkben mindezek harmóniában, egységben megélhető ajándékok.
Sz. J.
Uram, a tél bevert a templomodba.
Álltam vaspántos portádon belül
s ámulva néztem botra-font kezemre
sugárban omló fényességedet.
Térdelt a nép, én álltam egyedül,
úgy hallgattam, amit beszélt papod:
„Ez világot szívedben megutáljad
és úgy menj ki belőle meztelen –”
Uram, te ezt így nem akarhatod.
Tudom, hogy földed nagy területéből
egyetlen barlangod jutott nekem,
s megreng az is, ha viharod zenéje
végigrobajlik fenn a tölgyeken.
De ha tavaszod jő, enyém az erdő,
és jó hozzám az erdő: ennem ad,
rigószavaddal kelt a kora-reggel
s odvamba surran este sünfiad.
Gazdám, a nyár, az ősszel hullt levéllel
új őszig minden gondot eltemet:
mezítláb járom harmatos meződet
s verőfényed füröszti mellemet.
S ha kóborolni küld a nyugtalanság
s nótázva fut mellettem patakod,
kurjantással köszöntöm kék lakásod,
s fütyörészem s Uram, te hallgatod.
Zöld asztalomon vadgyümölcs az étel,
otthon-kínáló tűz nem int felém,
de mondd, volt-e valaha szép világod
valakié úgy, ahogy az enyém?
Ha menni kell, vállamról rongy-ruhámat
egy rándítással elhullathatom,
saruim szíja sem marad velem.
Uram, utálni nem tudom világod,
de indulhatok, amikor kívánod,
igéd szerint: egészen meztelen.
(Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol)
Híd, 2018/1.