Fókusztéma: kegyességi irányzatok
Kegyességi irányultságunk, beállítottságunk sok esetben attól függ, hogy milyen közegben nőttünk fel, milyen hatások értek a családban, gyülekezetben, megtérésünk idején és azután. Meghatározók lehetnek a genetikai, alkati, nemzetiségi, személyiségi összetevők is.
Az egész kérdéskörnek van pozitív és negatív olvasata. Jó, ha nem vagyunk egyformák, kiegészítjük egymás hiányosságait, egyoldalúságait; tudunk tanulni egymástól, érettebbé, árnyaltabbá válhat hitéletünk ebben a folyamatban. Viszont fájdalmas tapasztalat az, amikor a különböző irányzatok elkülönülnek egymástól, a másik ellenében határozzák meg magukat.
Érdekes és tanulságos ebből a szempontból vizsgálni a felekezeteket, de a különböző vallásokat is. Sok közösségben megfordulok, és mindig is érdekeltek a különböző egyházak, irányzatok. Szükségesnek éreztem személyes tapasztalatokat szerezni. Részt vettem liturgiákon, istentiszteleteken, közösségi programokon, több helyen szolgálatokat is végeztem: római katolikus, görög katolikus, ortodox (görög, orosz, román, ukrán), anglikán, metodista, református, baptista, pünkösdi, adventista közösségekben, a Golgota Keresztény Gyülekezetben és a Hit Gyülekezetében, szabadkeresztyének, messiáshívő zsidók, Jehova tanúi között stb. Ezeken belül többféle irányzatot is megismertem: a szigorú törvényeskedőtől a szélsőséges karizmatikusig. Egyszemélyes „gyülekezettel” is találkoztam. Jártam a világ legnagyobb gyülekeztében Szöulban, ahol egy vasárnap hét istentiszteletet tartanak, melyeken összesen kétszázezer hívő vesz részt. Színesítette az élményeket, hogy mindezek több országban, nemzeti közösségben történhettek. A tájékozódást nem könnyíti meg az a tény, hogy a különböző keresztyén egyházak, és az evangélikus közösségünkön belüli irányzatok is az egy, közös Bibliát használják, értelmezik, arra hivatkoznak. Mindenki vallást tesz a közös hitről többek között az Apostoli hitvallás szavaival. Mégis miért van annyi vita, meghasonlás, sőt ellenségeskedés az irányzatok között? Lehetséges-e egészséges, Isten előtt is vállalható egység közöttünk? A Híd magazin jelen száma kísérletet tesz a beszélgetésre, egymás jobb megértésére. Például a fundamentalizmusról közlünk pozitív és negatív megközelítésű írást is.
Talán segíthet a mérlegelésben, ha végiggondoljuk a veszélyeket. Megkérdőjelezhető annak a közösségnek, irányzatnak (vagy képviselőinek) a hitelessége: ahol a vezetőnek nagyobb a tekintélye, mint Jézus Krisztusnak. Ahol a kereszt evangéliuma mellett még valami mást is hangsúlyoznak, mint az üdvösség feltételét. Például: a vezetőnek való engedelmesség, a közösségben való maradás, a Szentírás periférikusabb tanításai, pl. bizonyos napok kiemelése, különböző karizmák túlhangsúlyozása stb. Ahol a pénzügyek nem áttekinthetőek, ahol a gyülekezet kizárólagossági tudatban él, másoktól elhatárolódik, a tagok teljes kontroll alatt élnek, kettős nyelvezetet használnak.
Egyházunkon belül akkor van esélye az egységtörekvésnek, ha leszállunk saját irányzatunk magas lováról (alázat). Ugyanakkor elengedhetetlennek tarjuk bibliás hitünk alapelemeinek megtartását, komolyan vételét, mint a Szentírás ihletettsége, a megváltástörténet motívumai: bűneset, kiűzetés, a törvényadás, a Tízparancsolat, megtérés és újjászületés szükségessége, megszentelődés és követés, halálunk utáni feltámadás, ítélet és a két alternatíva: örök élet Istennel vagy Nélküle. Aki ezeket elhallgatja vagy tagadja, aligha nevezhető keresztyénnek, legfeljebb szimpatizánsnak, keresőnek.
Urunk, kérünk, bocsásd meg tévedéseinket, türelmetlenségünket, gőgünket! Áraszd ki Szentlelkedet egyházunkra, hogy vezessen el minket minden nélkülözhetetlen igazságra!
Híd 2013/4.