Fókusztéma: közélet
Az egyház ne politizáljon, ne szóljon bele a közéletbe, a lelkészek ne vigyenek társadalmi kérdéseket a szószékre! Sokszor hallunk ilyen és hasonló „okosságokat” manapság. Aki elyet mond, nincs tisztában a bibliás hittel és élettel.
A gonosz szándéka, hogy Krisztus és az ő ügye enerváltan, életidegen módon maradjon csak a templomban; falra festve, berámázva, énekbe, imába, liturgiába bezárva.
Ha csendesen, Istenre és az ő igéjére figyelve végiggondolja a kedves olvasó az alábbi listát, és még mindig úgy gondolja, hogy nincs felelősségünk a közért, akkor ne olvassa tovább magazinunk aktuális számát!
Hazánkban az adóforintokból fizetett képviselők törvényi keretet biztosítanak a tömeges magzatgyilkosságnak, az önkéntes, tizennyolc éves kortól elvégezhető sterilizációnak, a természetestől, a teremtettségi rendtől eltérő életformáknak. A Polgári Törvénykönyből – néhány hete – kihúzták a házasságra vonatkozó paragrafusból a hűség szót. Mintha egy képtelen, utópisztikus film szereplői lennénk.
A felelőtlen gazdálkodás, a fogyasztás mértéktelensége tönkreteszi a környezetet megfertőzve a vizet, a levegőt, az élelmet, felélve a jövőt.
Magyarországon legalább százezer gyermek éhezik, milliók élnek létminimum alatt, rendszeressé váltak a kilakoltatások. Százezrek éheznek, fáznak, nincs elég élelmük, nem tudják megvenni a gyógyszert, sokan – daganatos betegek is – nem jutnak időben ellátáshoz.
A kereskedelmi televíziók milliók számára – ingyen – szállítják a mocskot, az aberrációt, a devianciát, a házasság- és családromboló műsorokat. Ez az egyik legnagyobb csapás manapság, ami éri népünket, kultúránkat, így egyházainkat is.
A médián keresztül (is) tudatszűkítéssel, agymosással manipulálják, megfélemlítik, infantilizálják az embereket.
Isten minket a világ gondozásával, őrzésével, a nép és a népek megtérítésével, Istenhez vezetésével bízott meg. Mózes, Dávid, Illés és utódaik nem heti huszonöt perces szép, vallásos prédikációt tartottak, hanem az egész népért harcoltak, egy egész nemzetet vezettek, gondoztak holisztikus módon.
Megbízatásunk nem „zártkörű” vallásos alkalmak tartására, liturgikus – aránytalanul sok pénzt felemésztő – épületek ápolására szól.
Jézus élete, tanítása és váltságműve sem vonatkozott csupán néhány belső lelki kérdés megoldására. Ő a teljes – testi-lelki-szellemi – embert szólította meg. Isteni szeretettel fordult különösen is a szegények, kitaszítottak, elesettek felé. Az élő egyház számára evidencia a népért, világért való felelősség felvállalása.
Néhány huszadik századi ragyogó példa: Tolsztoj, Albert Schweitzer, Simone Weil, Bonhoeffer, Sztehlo Gábor, Ordass Lajos, Martin Luther King, Teréz anya, Jean Vanier.
A legtöbbet a törvény és az evangélium hirdetésével tehetünk a világért, de ha az csak szó marad, akkor az egésznek nincs értelme, hitele, jelentősége. A fa igazán a gyümölcstermésben éli meg léte értelmét.
Híd, 2009/4.