Fókusztéma: poszttraumás stressz szindróma
Sérüléseinkkel valamit kezdeni kell
Többen már a legvédettebb helynek számító anyaméhben megsérülnek. A külső hangok – veszekedések, ajtóbevágások –, ütlegelések, az anya által fogyasztott nikotin, alkohol, gyógyszer hatnak a magzat szervezetére, idegrendszerére. Többen HIV-vírus által fertőzötten születnek. És léteznek a „saját halálukat túlélők”, akiket savval, kötőtűvel vagy más módon próbálnak abortálni, mégis megszületnek, mint például a nagy francia színész, Gérard Depardieu.
Számos trauma érheti a gyermekeket: háború, éhezés, fizikai bántalmazás, szexuális visszaélés. Azt gondolhatnánk, ez csak a hívők körein kívüli probléma. Némely keresztyén családban is bántják a gyermekeket. A világkeresztyénségen belül, így hazánkban is létezik a helytelen bibliaértelmezésből fakadó rossz, embertelen fundamentalizmus. Szavakkal, de fizikálisan is megfélemlítenek, bántanak kicsinyeket. Ma ennél nagyobb veszély a liberális, a mindent megengedő nevelés, de témánk most nem ez.
A baj nem válogat. Átélhetjük az Istenben való elrejtettséget, őrizetet, hallunk különleges történeteket a gondviselésről, ugyanakkor az is tény, hogy a keresztyének is részesülnek a bukott világ sorsában. Természeti katasztrófa, háború, baleset, betegség, szerettei halála elérhet bárkit. Sokan keverednek ma is deformálódott vallási közösségbe, ahol kiskorúsítják, manipulálják, kihasználják az embereket lelkileg, anyagilag. A legnagyobb istentelenség ez; Istenre hivatkozva, de lényegében Isten nélkül irányítani másokat.
A keresztyénüldözés soha nem volt olyan intenzív és elterjedt, mint napjainkban. Ez cáfolata az úgynevezett „jólét evangéliumának”, amely félreértve a Szentírást, azonosítja a hitet a testi-lelki-szellemi egészséggel, jóléttel, sikerrel. Az élő hitből fakadhat gyógyulás, gyarapodás, de ez nem automatikus, és nem a földön élő egyház lényege, célja. A hiteles egyház Krisztusát követi. „Ezek követik a Bárányt, ahova megy.” (Jel 14,4) Fáradozásban, küzdelemben, áldozatban, a keresztről szóló tanúságtevésben, Isten szeretetében, a Lélek erejével.
„…én, az Úr vagyok a te gyógyítód.” (2Móz 15,26) Isten szeretete, kegyelme, jelenléte életünkben a legfőbb gyógyerő. A Lélek általi, értelmes, evangéliumi igehirdetés, a lelkigondozás, az élő közösség sokat segíthet. Kísértésünk lehet az állandó múltba révedés, a fájdalmakat tartósító vájkálás, de az is, hogy elfojtsuk, lebetonozzuk rossz emlékeinket. Fel lehet tárni gyermekkori és a későbbi sérüléseket tiszta, védett, hozzáértő lelki környezetben. Ki kell, ki lehet mondani: erről nem tehetsz, nem a te bűnöd, ezt mások okozták neked! Ha te is oka vagy, akkor is mondd ki, tedd le, engedd el, légy szabad a múlt démonjaitól! Törjön meg és forduljon áldásra az átok! A kereszt erejéből menj tovább! Vigasztalódva vigasztalj, gyógyulva gyógyíts, szeretetten szeress!
Híd, 2018/3.