Fókusztéma: szenvedély
„… legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír.” (Énekek éneke 8,6)
Németországban háromszáz ezer SMS-függőt tartanak nyilván. Vannak, akik csak mobiltelefonon küldött szöveges üzenetekkel tudnak kommunikálni egymással. Lélekgyógyász foglalkozik azzal a házaspárral, amelyik a szobában – egymásnak háttal ülve –SMS-eket küldve „beszélget” egymással.
Bármi szenvedéllyé válhat életünkben. A szenvedély a teremtettségben kapott képességünk, lehetőségünk, ajándékunk, amit megélhetünk pozitív és negatív módon. Valljuk be, sok gondot okoz ez a különleges „képesség”. Számtalan családi feszültség, botrány mögött e meg nem fékezett „jószág” lapul. Ebből a szempontból is tanulságos az Úr és Kain párbeszéde: „…Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta fejét. Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta” (1Mózes 4,5–7). Ezek szerint nem vagyunk kiszolgáltatva a haragnak, a gyűlöletnek, a gyilkos indulatoknak. Az ember mindezek felett uralkodhat a Teremtőtől kapott erővel. Nem fogadható el az érvelés, amivel szeretjük magunkat felmenteni: én már ilyen vagyok, így születtem. Nem a haraggal, az alkohollal, a nemiséggel vagy a nehéz természetű emberekkel van igazán gondunk, hanem a szabadjára engedett, meg nem zabolázott énünkkel. Az ember spirituális és erkölcsi lény. Lelki és etikai értékek kell, hogy áthassák életünk minden területét.
A megszentelt nemi ösztönt, a szerelmet legyőzhetetlen erőnek mondja a Biblia, mivel Istentől van: „…legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja” (Énekek éneke 8,6b). Csak ebben a folyamatban és küzdelemben élhetjük meg istenképűségünket és emberségünket. Talán ezen a területen kapjuk a legnagyobb próbákat, vizsgákat. Szembe találjuk magunkat a bűnre való hajlamunkkal, önzésünkkel, de az Alkotótól nyert erővel győzhetünk. A lángot nem eloltani kell, hanem a teremtettségben kapott rendben élni vele. A tűz kiégeti belőlünk a szemetet, gyógyít, fényt és meleget ad. A langyosat az Isten kiköpi: „Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” (Jel 3,15–16) Keresztelő János így beszél a Messiás munkájáról: „Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.” (Mt 3,11)
Láng formájában „töltetett” ki a Szentlélek az első Pünkösdkor. Tűz, láng, lobogás. Az Úr Jézus ezt mondta küldetéséről: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!” (Lk 12,49)
Isten minket szenvedélyes, féltő szerelemmel szeret.