Fókusztéma: tabu
Mennyi mindent kimondunk, amit nem lenne szabad, és mennyi mindent elhallgatunk, amiről beszélni kellene. Nyomorúságunk ez a házasságban, a családban, az egyházban, a társadalomban. Szeretetlen, álságos, tisztátalan és méltatlan beszédnek nem lenne szabad elhangoznia. Sokszor azokat bántjuk, akiket a legjobban szeretünk, vagy akik minket a legjobban szeretnek. Ha „elborul” az agy, megszűnik az ítélőképesség, és gonosz módon olyat mondunk, ami a másiknak a legjobban fáj.
Kérnünk, akarnunk kell a tisztulást, gyógyulást: „Jaj nekem!
Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. (...) Ekkor odarepült hozzám egy szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Számhoz érintette és ezt mondta: Íme ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.” (Ézs 6,4-7) Csak a mennyei tűz, szentség és szeretet tud minket meggyógyítani.
Az igazi bűnbánat, gyógyulás, új kezdet gyümölcse az, ha rendezzük dolgainkat, ha bocsánatot kérünk azoktól, akiket megbántottunk. Óriási ajándék az úrvacsorában kapott bűnbocsánat, de arról néha megfeledkezünk, hogy bűneinknek, gonosz szavainknak megvannak a fájó következményei a másik életében. Mi annyira a kegyelem egyháza lettünk, hogy a penitenciát, elégtételt meghagyjuk a katolikusoknak. Legyen a mi penitenciánk a kijózanodás, a gyógyulási szándék, a bocsánatkérés és a jóvátétel. Akkor is, ha az érintett már nem él, nincs velünk. A Szentlélek majd megmutatja, hogy mit tegyünk.
A tabuérem másik oldala, hogy nem beszélünk arról, amiről viszont kellene. Tabusítottuk a hitbeli kételkedést, a szexuális élettel kapcsolatos ismereteket, a családon, gyülekezeten, egyházon belüli bűnöket, elhajlásokat, betegségeket, mint például az abortuszt, a homoszexualitást, a hűtlenséget, anyagi manővereket, kollaborációt, konformizmust, alkoholizmust, kábítószer-fogyasztást, pornográfiát. Ezek valóban nehéz, érzékeny, intim témák. Nem is lehet akárhogyan hozzájuk nyúlni. Ismeretre, körültekintésre, szentségre és leginkább irgalomra van szükségünk. Egy műtétet sem lehet elvégezni „bemosakodás” nélkül.
A világban élő egyház nem engedheti meg magának azt a „luxust”, hogy ne legyen őszinte, felkészült és megújulásra kész.
Híd, 2019/4.