Fókusztéma: újrakezdés
Valahol újrakezdeni! De tiszta lappal,
ne mondja senki pofámba: szöktél!
Hogy boldogan ébresszen fel a hajnal,
s nem zártabb helyen a börtönöknél!
Valahol abbahagyni! Letenni minden terhet,
rokonságom, hazám, neveltetésem mocskát,
édesítenék nyelvem új, még ismeretlen nyelvek,
és az új csókok a szennyes régiket lemosnák.
De itt fogok rothadni, jól sejtem: gyáva
és hitetlen szívem gazt növel, és férget,
s míg dicsér erényemért a köz: „kitartott”,
a világra
köpnék, ha volna nyálam: minden félelem volt
s önérdek.
Mikor kellett volna hát már útrakelnem?
Melyik határt kellett volna általlépnem?
…
(Szentmihályi Szabó Péter: Újrakezdeni)
A hetvenes években, kamasz koromban tűnt fel nekem Szentmihályi Szabó Péter Újrakezdeni című verse. Ki is vágtam egy újságból, még mindig őrzöm a sárguló lapot. Megragadott őszintesége, feszültsége. Deresedő fejjel, látva sokak küszködő életét még mindig kísér a dilemma: lehet-e újrakezdeni? Van, amit lehet, de van, amit nem. Józanságra int a felismerés: az élettel, testtel, idegrendszerrel, szeretteinkkel, Teremtőnkkel való kapcsolatunkkal, örökéletünkkel nem szabad „játszani”. Annyi mindent elveszítünk az úton, amit később hiába keresünk! Ellentétben bizonyos manipulatív, felelősséget negligáló álmodozással, földi életünket nem kezdhetjük újra egy másik testben. Ma kell élni, keresni, megtérni, megbocsátani, szeretni. Életünk legnagyobb ajándéka és esélye, hogy megtalálhatjuk a krisztusi, vagyis teljes életet, ami nem múlik el.
Ugyanakkor Isten tökéletes irgalmából, meg nem érdemelt szeretetéből mégis van többszöri újrakezdés, megújulás. Mert esendőek és törékenyek vagyunk, mert könnyen elfáradunk, mert vonz és legyőz a bűn. Krisztusért, az Ő áldozatos haláláért mégis „újrakezdhetjük” életünket . Ne éljünk ezzel vissza!
Szeretett professzoromtól, Prőhle Károlytól hallottuk a Teológián Dávid király élete kapcsán: ha van is bűnbocsánat, bűneink következményeivel számolnunk kell.
Híd, 2005/1.