Fókusztéma: válság
Fekete hunyor, fülemüle és lazac
Azon nincs mit csodálkozni, ha az Isten nélkül élő ember a jót rossznak tartja, és a rosszat jónak. Igen, ez a válság lényege: az ember megbontja az „örök rendet”, és kiszolgáltatottjává válik döntéseinek. Ennek issza keserű levét a nyugati „keresztyén” kultúra. A világ folyamatos válságban van a bűneset óta.
Számunkra, keresztyének számára az izgalmas kérdés, hogy nálunk, az egyházban mi a helyzet. Érzékelhető-e a válság?
A Szentírásban olvashatunk a világ és az egyház viszonyáról, harcáról vagy éppen tragikus hasonulásáról. Akkor van baj, vagyis válság az egyházban, ha a világ gyakorol rá hatást, és nem fordítva. Az egészséges keresztyénség a világban „ellenkultúrát” képvisel; a Mester szavai szerint a föld sója, a világ világossága.
Luther kettős kormányzásról szóló tanítását értik félre azok, akik úgy gondolják, hogy nincs helye Isten hitvalló gyermekeinek és az általuk képviselt tanításnak a világban, a döntéshozó testületekben, intézményekben, oktatásban, egészségügyben. Jézus azért jött, hogy beoltsa a világot az élet fájának szemével; mert úgy szerette ezt a tőle elfordult, lázadó, istentelen világot, hogy életét adta érte, hogy senki el ne vesszen (Jn 3,16).
Az Örökkévaló a teremtés által is szól hozzánk. Három csodára hívom fel az olvasó figyelmét: a télen is virágzó hunyorra, az éjszaka éneklő fülemülére, és az árral szemben is úszó lazacra.
A képen látható fekete hunyor (Helleborus niger), melynek egyik népi elnevezése Krisztus-virág, a Missziói Központ cinkotai kertjében nyílik évről évre. Akkor, amikor minden más növény alszik már, megdermed. December közepétől (a fotó 2011. december 30-án készült) a hideggel, faggyal, hóval dacolva, az életet hirdetve virul ez a csodás kis növény. (Egy leírásban azt is megtudhatjuk a hunyorról, hogy sok más gyógyhatása mellett a dühöngésre is gyógyírként szolgál…)
A fülemüle, csalogány (Luscinia megarhynchos) éjjel is énekel májusban. A természet rendje általában az, hogy amikor virradni kezd, a fény hatására zendülnek énekre a madarak.
Első szolgálati helyemen, Gerendáson, a plébániakertben – egy testvéri beszélgetés közben – hallottam először ezt a különös madárdalt. Ez a kis madár a képzőművészetben a mennyország ábrázolásain a lélek örök boldogság utáni vágyának megtestesítője.
Természetfilmekben láthatjuk a lazacok (Salmo salar) különös vándorlását erős sodrású folyókban, patakokban, akár vízesésben is felfelé.
„Nem tudtuk, hogy lehetetlen, ezért megcsináltuk” – olvastam valahol.
A keresztyénség élete a lehetetlenről szól, amely a mindennél nagyobb Úr által lehetségessé, megvalósíthatóvá válik.
Igen, Krisztusban lehet télen virágozni, éjszaka énekelni és árral szemben úszni.
Híd, 2012/1.