Fókuszban: világjárvány
Bíztunk abban, hogy lecseng a nagy járvány, és minden rendeződik a világban. Hála Istennek, Magyarországon valóban javult a helyzet, de elég csak meghallgatni a híreket, és szembesülünk a világban lévő felfordulással, káosszal. Maszkokban szaladnak ki az emberek a kórházból, mert árvíz önti el az épületet. Földrengések pusztítanak. Erőszak ellen tüntetők autókat vernek szét utasaikkal együtt, szobrokat döntenek le, és nekimennek a rendőröknek.
Mintha fokozódna a feszültség. Csak Isten tudja, hogy mikor lesz vége ennek a korszaknak, és hogy mit hoz a jövő. Ő néha nem avatkozik bele a folyamatokba, de egyszer csak kiteszi a kezét, és azt mondja: elég!
Kaotikus világunkban jelen van a megváltó Jézus. Némelyek ezt nem így gondolják, és fel is teszik a kérdést: Tényleg úgy néz ki ez a világ, mintha megváltott lenne? Úgy gondolom, hogyha nem lenne benne a világban a Tízparancsolat, ha nem szolgálnának az elkötelezett keresztyének – Albert Schweitzer, Teréz anya és Böjte Csaba mellett számtalan tiszta szívű ember, akik só és világosság a környezetükben –, ez a világ már nem létezne.
„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10)
Isten gyermekeinek meg kell tanulniuk, hogy ne csodálkozzanak a világ történésein. Akkor sem, ha néha összeszorul a szívük és megroggyan a térdük. Ha nem lenne hitünk, akkor széttárhatnánk a karunkat, és azt mondhatnánk: nem tudjuk, mi lesz velünk. De ezt a világot Jézus Krisztus megváltotta. Ő eljött erre a világra, hogy megkeresse és megtartsa az elveszetteket.
Az egyes emberre és az egész világra jellemző ez az elveszettség. Nyugati, jóléti országok vezetői tanácstalanok, egészségügyi rendszerek omlottak össze, gazdaságok roppannak meg. Tanácstalanságot és erőtlenséget látunk.
Ugyanakkor Isten és a gonosz harca zajlik a földön, és ez a harc mintha egyre élesebb lenne. Egyre erősödik a konfrontáció. Ma a gonosznak az a célja, hogy már a gyermekeket is elérje. Az anyaméhben, a legvédettebb helyen, a legvédtelenebb gyermekeket is. Egyes nyugati óvodákban, iskolákban már nem a Tízparancsolat szellemiségében nevelnek, tanítanak.
„Az Úrra tekintek szüntelen…” (Zsolt 16,8)
Bármilyen nagy is a felfordulás a világban, bármi történik velünk, szeretteinkkel vagy a környezetünkkel, nézzünk fel az Úrra lélekben és valóságban! Vele élő, személyes kapcsolatunk lehet. Ez nem varázslat, nem elérhetetlen misztikum. Ő a te alkotód, megváltód. Ő az, aki Szentlélek által a szívedben akar és tud lakozni. Ő jelen van, megsegít, megerősít.
Isten áldjon meg mennyei látással, erővel, hogy betöltsd a szolgálatodat! Legyen benned az ő derűje és kegyelme, amellyel átöleli ezt a sérült, sebesült bolygót és emberiséget.
Híd, 2020/3.