Fókusztéma: zene
Szóljon az új ének!
Életünk folyamán számtalanszor átéljük a zene rendkívüliségét, isteni-mennyei dimenzióját. Másfél évtizeddel ezelőtt résztvevője voltam egy keresztyén világtalálkozónak Szöulban.
A záró-istentiszteleten száztíz nemzet ezer küldötte énekelt hitéről és dicsőítette az Örökkévalót. Egész lényemben megrendültem Isten minden embert átölelő és hazavonzó szeretetétől. Mi lesz a Mennyben, ha már itt gyönyörűséges a testvérek egysége az Úrral és egymással? (Zsoltár 133)
Tudjuk, a zenét a nagy plagizátor, a Gonosz is használja. A diktatúrák is felismerték jelentőségét: „holnapra megforgatjuk az egész világot”, „hej, te bunkócska, te drága”. Emlékszünk? Ne felejtsünk! Auschwitzban rabokból szerveztek vonószenekart: Bach és Mozart zenéjére lépdeltek a gázkamrákba... Nincs határa a Sátán kreativitásának.
Vigyázzunk, ne tévesszen meg minket a hangulat, a ritmus, a megtérés nélküli érzelem! Isten új énekre tanítja övéit. Az új ének pedig csak megújult szívben keletkezik. Az új ének a megváltottak hálaéneke. Legyen egész életünk dicsőítés!
A szöuli világgyűlésen született gondolattöredék:
Emberek,
megálmodott szépségek,
drága teremtmények,
Isten áldottai;
ugye lebontjuk Babilont?
Megfogjuk egymás kezét,
mert megérintett a Szeretet.
Szóljon az ének,
az egységes-gyönyörűséges!
Nyújtsd a kezed,
tedd Jézus megsebzett kezébe!
Ott találkozunk.
Nézd, hogy szétfeszült a karja!
Te is elférsz ott.
Nézd, hogy szeret Ő!
Hallod a dalt?
„Győzni fogunk…”
„Békében élünk…”
„Nem félünk majd…”
„Kéz a kézben megyünk…”
Híd, 2005/2.