Új liturgia
Nem vonom kétségbe azok igazát, akiknek missziós kapcsolópontot jelent az „új liturgia”. Nem tudom írtam-e, hogy szeretem a római katolikus misét is (protestáns füllel megszűrve), ugyanakkor szeretem a természetes, egyszerű, érthető, körbeülős, közvetlen alkalmakat is. Számomra egy pillanatig nem kétséges melyik a jézusibb, feltéve, ha az utóbbi is tartalmazza az igét (törvény és evangélium) és más nélkülözhetetlen elemeket.
Néztem Bessenyei Ferenc (a nemzet színésze) temetését a televízióban, legalább még egy millió emberrel. A búcsúzók (pl. színészek) „normálisan”, érthetően, szeretettel beszéltek.
Jött az egyház: osztrák pap (merev, kemény, rezzenéstelen arc) tridenti latin liturgiával. Ezt az egy millióból talán 21 ember értette. Jézusról el tudunk ilyesmit képzelni?! Egy színész magyarul felolvasta a pap „prédikációját”.
Azt mondta, hogy – szó szerint idézem – az egyetlen igaz egyház a katolikus.
Ő nem tudja, hogy Jézus ilyesmin sír. Összekeverték Jézust és az uralkodó egyház életének egy szakaszát. Taszító.
Többen közöttünk is küldetéssel végzik a „reformot” – szakmailag profin, de nem az életnek és nem Jézus egyszerűségének megfelelően.
Igen, vannak akiket megnyerhetünk így, de a többséget elveszítjük.
Az egyik evangélikus jegyzetben is szerepel, hogy a vasárnapi istentisztelet nem missziós alkalom.
Igen, „szakmailag” ez helyes, sőt profi állítás, de a mai helyzetben elfogadhatatlan. A 21. századi Magyarországon megújulás ellenes, lehetetlen látás. Ilyen és ehhez hasonló alapvető gondjaim vannak.
Fraternet levelezés, január 12.