Megint a libertinizmusról
„Engedd szabadon a kendert!” Vagyis, engedd szabadon a halált. A pusztulás kufárjai a mi asszisztenciánkkal pusztítják népünket.
Egyértelmű, hogy nem lehet evangéliummal kormányozni a világot, de a törvényt, az ÉLET törvényét ne engedjük át ilyen könnyedén a vesztőnek. (Luther sem így képzelte a világi és az egyházi szolgálat elválasztását.)
Ez a folyamat zajlik most az USÁ-ban és az egész keresztyénnek nevezett nyugaton is. Nyikorog is az egész felépítmény, amíg ki nem nyírja ezt a civilizációt. De ne szóljunk, hadd rohanjunk saját döglevünkbe; szabadon, méltósággal, emelt fejjel, nem korlátozva bigott, konzervatív elvekkel magunkat. „Budapest liberális város.” – olvastam ma számtalan plakáton. Úgy is néz ki.
Jó lenne észrevenni, hogy a mi tájékunkon régen nem arról szól a történet, hogy az egyház annyira diktálna és befolyásolná a környezetét. Inkább fordított a folyamat: az egyházban nyer teret a „világ”, ezzel felhígítva, ellangyosítva, ízetlenné téve az élő vizet. Ezért nem tudunk hatni a világra sem. A langyos lábvíz messze van a Hargita forrásainak vizétől.
És hát miért ne szólhatnánk bele a törvényhozásba?! A parlamentbe miért küld Isten keresztyéneket, mi más lenne a dolguk, mint az élet védelme? A törvények bizony, a ma még nem túl kevés keresztyén hátterű emberek életét is befolyásolják, védik. A te lányodat is, a te fiadat is!
Mit hagyunk rájuk?! Mi delelőn túliak már az elmenetelre kacsintgatunk, de ők itt maradnak.
Hova veszett belőlünk elődeink, akár a 20. századi elődök eltökéltsége, féltő szeretete, halálos, torkot szorongató szerelme, tüze?
És az, hogy az egyház is vétkezett és vétkezik, elégséges ok arra, hogy kussoljunk?
Az orvos is ült már hideg kőre, ő se mosta minden este a fogát, talán hozzásegítette szerelmét az abortuszhoz is, de attól ő még orvos. Nem magát képviseli, hanem az életet. A LELKÉSZ NEM MAGÁT HIRDETI, HANEM CSAK A KÜLDŐJÉT. Jelzi is a rábízottaknak, hogy ő bizony igen törékeny, nyomorult, esendő bűnös szolga, de rámutat a Szabadítóra. Dávid megvallja, hogy vért ontott, de gyógyulása után mégis szeretné tanítani a bűnösöket – nem azért, hogy kioktassa őket, hanem, hogy ne legyen olyan pokoljárásuk, mint Dávidnak.
Ne legyünk néma ebek!
Fraternet levelezés, május 30.