Az állatokról
Igaza van Bulcsúnak, hogy válhatnak az állatok is bálvánnyá, Isten és emberpótlékká. Ahogy bármi, még a „szolgálat” is.
Az is igaz, hogy Isten a sok sebesült, árva, magára hagyott emberlelket igenis gyógyítja, szereti az állatok által is.
Illés nem kapott fizetést, szolgálati autót (csak később tüzes szekeret), egyházi üdülést kora államegyházától; és hogy ne haljon éhen, az Úr holló által vitt neki ebédet. Ettől még Illésből nem lett hollóimádó.
Persze, persze nincsenek klasszikus értelemben véve, imádkozó kutyusok, de az embert „tanító”, sokszor megszégyenítő állatok igen. Hűség, áldozat, magzat- és utódvédelem, szorgalom (a bibliai hangya), a hazatalálás képessége (fecske, barom, lásd Ézsaiásnál) stb. – a teremtőtől kapott vonások.
Mancs néhány hete halt meg. Szerte a világban, élete kockáztatásával emberek sokaságát mentette meg a haláltól. Egy kis fülvakarást, tiszteletet, hálát és dicsőítést a Teremtő iránt megérdemel.
Lehetne ilyen ima is az új liturgikus könyvben: Uram segíts, hogy legyek olyan éber, szolgálatkész, megvesztegethetetlen, mint a magyar puli! Ámen
Fraternet levelezés, december 4.