Vannak...
– elhagyott, omladozó, üres templomok, kiürülő falvakkal (egyáltalán a magyar falu és a templom helyzete összefügg);
– alig használt templomok, havonta 1-2 istentisztelet néhány látogatóval, több esetben súlyos milliókkal tatarozott, még múzeumnak sem mondható épület, mert még kiállítás sincs benne (lelkész helyben nem lakik, odalohol az Opellel és másfél óra múlva továbbszáguld; Jézus ezt tenné?);
– és persze jó néhány épületünk, amelyeket alig-alig használnak, többségét csak hetente egyszer, egy órára.
Ezek az épületek a konstantini kor maradványai, a népegyház viszonyaihoz készültek. Egy részük építészeti, történelmi érték, valamilyen módon fenn kell tartani, de más funkciót is kellene adni nekik. (A zsidóság eltűnése, kiirtása után különböző történetük van a zsinagógáknak, érdemes tanulmányozni.)
A biblikus (elsősorban az Újszövetségre gondolok) közösségi életre templomaink nagy része alkalmatlan. Ószövetségi, Jézus óta érvényét vesztett világnézetet sugároznak. Ez az „uralkodó” egyháznak nagyon jól jött anno. Külön kaszthoz tartozó pap, öltözékben is (ma anakronisztikusan egyre több a tartozék), elkülönülve a néptől, aki közvetít
(pedig minden hívőnek szabad útja van Istenhez!), rögzített padok, passzív gyülekezet stb.
Meglévő templomainkban is néhány dolgot át kellene alakítani. Először is a minimum, ami sok helyen nincs meg, hogy legyen világos, tiszta, barátságos, ízléses. Több helyen vannak még művirágok, műgyertyák, műterítők, légypiszkos, giccses képek, inkvizíciós eszközre hasonlító padok, hideg, gyenge világítás, röhejes díszletek az oltáron, szószéken stb.
A legtöbb helyen padokat ki kéne dobni (eszméletlen, hogy új templomaink nagy részében is rögzített padok vannak), szőnyegpadlót teríteni és szép, normális székeket betenni. A katolikusokhoz hasonlóan, „szembemisézést" kellene bevezetni tegnaptól.
Megadatott, hogy két évvel ezelőtt Angliában egy mérnök megmutatta az általa épített új és átalakított templomokat (anglikán, metodista). Levett a lábamról, amit láttam. Mindenütt a közösség szempontjai voltak a legfontosabbak.
A templom mellett mindenhol van egy többfunkciójú terem, ami perceken belül átalakítható istentiszteletre, gyerekfoglalkozásra, játékra, táncházra, kávézásra stb.
Több éve tartó komoly eszmélődés, megtérés van e jelenségek mögött. Angliában nincs állami támogatás, a templomok egy része kiürült, a szükség rákényszerítette őket a változásra.
Többéves újraélesztési folyamatot indítanak el a halódó gyülekezetekben (összetett, szép program), ahol ez nem sikerül, eladják az épületeket és azok árából a misszióra költenek, pl. egyházmegyei gyermekmunkás fizetésére.
A legnagyobb hangsúlyt nálunk is a missziói, evangélizációs munkára, a mai kornak megfelelő, gyülekezetépítési ismeretekkel és gyakorlattal bíró lelkészek képzésére és gyülekezeti munkásképzésre kellene helyezni. Az anyagi erőket, amelyek még rendelkezésre állnak, erre kell használni, és nem renoválgatni a jelen és jövő egyházának tornyos temetőit.
Fraternet levelezés, december 27.