A káposztásmegyeri modell – továbbiak a templomokról
Szerintem is – többek között – a káposztásmegyeri modellnek van jövője. Nyugaton, de hazánkban is, adott az Úr olyan utakat, módokat és emberi eszközöket is, amelyekre figyelni kell, érdemes, kötelező.
Lényeges különbségek vannak gyülekezetek között szociológiai, kegyességi és más szempontok miatt, de Isten szolgáinak egyetlen fontos célja az lehet, hogy „mindenki üdvözüljön". Nem elégedhetünk meg belterjes klubbal, zártkörű rendezvénnyel. Erre is vonatkoztathatjuk a 2007. év igéjét: „Újat cselekszem." (Ézs 43, 19)
Félted, jogosan a régieket a változástól. Jézus és követői is ismerték ezt az érzést, de attól még léptek. Egyes dolgokban radikálisan, gyorsan, pl. az evangélizációban, a szombati gyógyítások esetében; más, kevésbé döntő ügyekben lassabban, finomabban. De a Megváltó jól érthetően kijelentette: Nem Jeruzsálem és nem Garizim a lényeg, hanem Isten lélekben, valóságban való imádata. (Jn 4)
A jáki vagy a kelenföldi templomokból nem is kell mezőgazdasági boltot csinálni, de hangversenyekre, színi előadásokra, fórumokra, rendhagyó, holisztikus misszióra is lehet használni.
Meglepődtem, amikor mintegy 20 évvel ezelőtt egy frankfurti templomba belépve valamelyik ázsiai náció menekültjei főztek, vacsoráztak, beszélgettek, intézték segítőikkel ügyeiket. Több kiürült nyugati templomban ellátják a hajléktalanokat. Ezzel a gyülekezet is megelevenedik, mert fogyasztóból felelős munkatárssá lesz.
Egy angliai metodista templom üvegfallal elválasztott előterében ebédlőt nyitottak. Ott főznek (olcsón), felszolgálnak és beszélgetnek, akár lelkigondoznak is a gyülekezet tagjai. A vendégek részben a gyülekezet magányos vagy szegényebb tagjai, ill. a „távoliak". Nagyszerű jézusi modell.
Jézus tanítása nemhogy megengedi, de egyenesen elvárja az ilyen közösségi helyzeteket. A mi meghasadt kultúránkban válik szét csak a hit a „normális" hétköznapi élettől.
Amikor Reményik Sándor megírta az általad idézett verset, az erdélyi templomok tele voltak. Még ma is gyakori az ilyen. Ma hazánkban ezt így érthetnénk: ne hagyjátok az evangéliumi hitet és az ebből fakadó, ilyen szellemű oktatást.
Fraternet levelezés, december 31.