Presbiterség 1.

… Örülök, hogy te is megpendíted a presbiteri szövetség gondolatát.
Évek óta, több fórumon felmerült már a szövetség szükségessége. Ezért szántunk egy belmissziói (EBBE) alkalmat is erre a témára. Beszámolót tartottak a Református Presbiteri Szövetség vezetői, számomra nagyon lelkesítően. 1500 tagjuk van, újsággal, könyvkiadással, konferenciákkal, képzéssel. Visszhang szinte semmi…

Néhány gondolatom az üggyel kapcsolatban:

  1. Ellentétben a református (presbiteriánus) egyházzal, hagyománnyal, mi „paposabbak” vagyunk. Ezért fáj, amikor bántjuk presbitereinket. Így lettek nevelve. A lelkész könnyen rájuk hárítja a felelősséget, pedig nem kapnak elég kompetenciát, bátorítást, képzést, de ők a hibásak, ha nem szolgálnak. (Persze kivételek mindig vannak.) Úgy beszélünk róluk néha, mint a hülye gyerekekről.
  2. Szükség lenne autonóm szerveződésükre, de ettől tartunk, mert elszaladhat velük a ló. A veszély miatt nem szabad hátráltatni a folyamatot (a házasság is veszélyes, de attól még…). A Ref. Presb. Szöv-nek is vannak esperes és lelkész tagjai, de nem ők a meghatározók.
  3. Papos, lelkészcentrikus berendezkedésünk miatt nekünk kell őket bátorítani, helyzetbehozni.
  4. Halaszthatatlan feladat az átfogó, profi munkatársképzés megszervezése.

Fraternet levelezés, január 14.