Presbiterség 2.
Ma már tarthatatlan az a gyakorlat, hogy a presbiterek csak az anyagiakkal foglalkozzanak, de ilyenkor is lehetőleg a lelkész akarata érvényesüljön, mert ha nem, akkor jön a hiszti, a lelki zsarolás és esetleg a bosszú. A lelki ügyekbe pedig ne szóljanak bele, mert a lelkész tud mindent ezen a téren, erről van plecsnije.
Éjjel néztem egy riportfilmet Gyökössy Bandi bácsiról, aki hazánk egyik legnagyobb hatású lelki vezetője (halála után is), aki arról beszélt, hogy fontos döntések előtt mindig elment egy iparos gyülekezeti taghoz és kikérte véleményét, amely a legtöbb esetben segítette is őt. Időnként kérte bibliaórai helyettesítésre is.
Csaba, a lelki-szellemi bölcsesség, a hit, az Istennel való kapcsolat és a szolgálat nem papírfüggő. Természetesen megvan a lelkész speciális kompetenciája is: ez elsősorban az ige egészséges hirdetése, a szentségek „kiszolgáltatása” és a munkatársak kiválasztása, képzése, bátorítása, menedzselése. Ha ez működik, a közösség a többszörösét elvégezheti a szolgálatnak, mintha a lelkész, mint ihletett guru egyedül kavarna.
(Kötelező olvasmánnyá tenném a teológián a Parasztpróféta c. finn könyvet.) Presbitereink között vannak kántorok, hitoktatók, diakóniai munkatársak, látogatók, gyermek- és ifjúsági munkások, énekesek, zenészek...Ha nincsenek, az is jelzésértékű. Ők talán mégse csak a csatornadugulás megszüntetéséhez értenek.
Egykor két önálló gyülekezetben szolgáltam. Mindkét egyházközségben érkezésem előtt a lelkészek feleségei voltak a kántorok és a pénztárosok, arra hivatkozva, hogy falun nem lehet találni ezekre a szolgálatokra munkatársat. Heteken belül, ha kezdeti buktatókkal is, megoldódott a probléma.
A stólával kapcsolatban még valami. Itt nem egyszerű liturgiai elemről van szó, hanem filozófiáról, koncepcióról. Ki, hogyan látja a jövő, a megújulás útját. Ehhez pedig a gyülekezet vezetőségének köze van, köze kell, hogy legyen. Feltéve, ha elkötelezett testvért választottak erre a posztra, és nem más szempontok motiválták a válogatást.
Ezért tartom egyoldalúnak az új liturgia kialakulásának folyamatát és az eredményt, minden erényével együtt is, mivel a gyülekezet élete, az egyház vergődése és szolgálata messze nem csak liturgiai kérdés. Ami a templomban történik, minden felelős egyházi ember ügye! Pl. a lelkész (püspök,
esperes) se gazdasági szakember vagy építész, de köze kell, hogy legyen az egyház pénzügyeihez és építkezéseihez, mert ezek komplex dolgok. Az egyház materiális ügyeit lelki szempontok alapján szabad csak intézni; a liturgiához, a specialistákon kívül, köze kell, hogy legyen más területeken felelősséget hordozóknak is.
Hallani, hogy egyre több gyülekezetben nőnek a feszültségek a változások miatt. Nagyon meg kéne gondolni, hogy mi lesz ennek az ára. („Egy lélekért se érjen vádja téged!”)
Fraternet levelezés, január 16.