A homoszexualitásról
… ez egy összetett kérdés, sem én, sem te nem vagyunk igazi szakértők. Mégis közünk van a problémához. Az említett pszihológus munkásságát közelről nem ismerem, csupán azt, hogy egy profi, megbízható keresztyén kollégája ajánlotta.
A kategórikus elutasításon kívül, (nem beszélve a „buzizásról”) már az is nagy lehetőség többeknek, hogy őszintén beszélgethetnek olyan valakivel, aki nem veti meg őket és még tanácsot is adhat.
Ettől a pszihológustól függetlenül is a szakirodalom tud gyógyulásokról, ill. Isten csodálatos szabadításait is ismerhetjük.
A legfontosabb a prevenció lenne (pl.a Missziói Központ által kiadott szórólap – 18 ezer példány), ami manapság a libertinista agresszív nyomulás és bizonyos egyházak asszisztenciája miatt nagy bajban van. Hiszen a legtöbben azért futnak bele ebbe a zsákutcába, mert a média (mögötti sátáni erők) és a környezet stimulálja, „felébreszti” ezt a aberrációt.
A homoszexualitás világába bekerültek is igen különböző fokon állnak. Van, akinél átmeneti ez az állapot (börtön, katonaság, családtag közeledése, szerelmi csalódás, kíváncsiság…), van, aki csak vonzást érez, stb.
Sokan szenvednek és változtatni szeretnének állapotukon. Minimum nekik kell/kellene segíteni. Továbbra sem bizonyított az örökletesség. Persze, a nagy számok törvénye alapján bizonyára akad ilyen is. A döntő sajnos a példa, a külső ráhatás, bizonyos esetekben az erőszak. Ezen a területen is az Istennélküliség bonyodalmas hálózatát láthatjuk: bűn, betegség, kiszolgáltatottság, szégyen, fájdalom, később büszkeség vagy éppen összeomlás.
Fraternet levelezés, január 24.