Jézus és a mai papság
Nem akkor vagyunk jó lutheránusok, ha Mártont citáljuk, utánozzuk mindenben – lásd öltözék, korabeli szóhasználat – hanem ha Jézushoz igazodunk.
(Az egyébként profi liturgiai munkának ez a tévedése némely kérdésben. A másodlagos kérdésekben Luther sem magát idézgetné, ha ma élne. Ő bizony megtalálta a kulturális kapcsolódási pontokat saját korában, de eltelt néhány száz év azóta. A lényegből, a „solák”-ból ma sem engedhetünk, de a többi – ruha, megszólítás...?)
Jézussal betöltetett a hagyományos papi tisztség. Ki kellene vedleni már az Ó-ból.
Ő pap volt, sőt főpap, de sarusan és darócban, nem szólíttatta magát sem papnak, sem tiszteletesnek, sem nagytiszteletűnek; követőinek sem adott ilyen instrukciókat. Biztos tudod, hogy egyházunk eltörölte ezeket az evangéliumhoz méltatlan „cafrangokat”.
Hát akkor mifélék is vagyunk? Szerintem tanítványok, követők, legfeljebb pásztorok, lelkipásztorok, lelkészek (ilyenkor sokszor ég a pofám); de egyre jobban ismerve magamat és az Urat, szeretnék csak egy kis bogáncsos, pásztor kezén és szemén csüngő, időben vakkantó, a nyájért loholó puli lenni.
Vaú
Fraternet levelezés, január 1.