Templomokról, ingatlanjainkról
(előzmények: ld. előző levelek és „Kiárusítandó templomok...” – Magyar Hírlap cikk)
...
A hajléktalanok ellátása ezekben a templomokban nem úgy történik, hogy ott alszanak vagy dolgukat végzik, hanem kapnak egy tál ételt, jó szót, segítséget. Koppenhágában pl. egy templomban a női KIE önkéntesei prostituáltakkal foglalkoznak. Ezek kiürült templomok! 800 férőhelyen ül 25 néni, bácsi. Kész, vége, tarthatatlan az ilyen helyzet. Elég sok ilyen nyugati templomban jártam én is. A lelkész okos, felkészült, pontokba szedett, világos prédikációt olvas (általában a 3. pontban megemlítik Bonhoeffert) és hallgatja 30 kiűzhetetlen kedves lélek. Ez így nem jó, Jézus mást tenne, mást is tenne. Kívülről minden ok, mégis életszerűtlen. Inkább legyen pisiszag, de mozgás, életgyakorlat, mint ez a dögunalom, üresség.
A lényeg, amit jelezni akartam, hogy a múlt örökségei a templomok, melyeket meg kell becsülni, rendben kell tartani és a mai kornak, helyzetnek megfelelően át kell őket alakítani evangéliumi és emberi szempontok alapján. Esetleg néhánytól meg is kell szabadulni, mert inkább az emberekre áldozzunk, mint elhagyott épületekre.
BP írt az ő teltházas egyházközségéről. Két kérdés merült fel bennem ezzel kapcsolatban. Egyrészt csodás, nagyszerű az ilyen élénk gyülekezet, de a mi küldetésünk nem arról szól, hogy nagy ünnepen megteljék a templom, hanem hogy a mennyei asztalhoz mindenki letelepedjék. Van szent telhetetlenség.
A másik: hogyha ilyen nagyszerű a gyülekezet, miért kell az istentelen államtól, kormánytól kérni a toronyfelújításra? Vannak itt kérdések, melyekről van mit beszélgetni.
Fraternet levelezés, január 2.