Az igazi templom
Újra megismétlem, nincs két egyforma helyzet. Nem lehet sablonokban gondolkodnunk.
Sajnos több olyan templomunk is van, amelyet sok millióért rendbe hoztak, és több hetente van csak benne istentisztelet, 4-5 fővel. A községben 1000 fő lakik, de nem kell nekik az istenháza. Ezért hívtam fel a figyelmet a missziós munkatársképzésre, mert az ilyen falvakba el lehetne küldeni elkötelezett misszionáriusokat. Üres parókia is van. Missziós tereppé lettünk.
A baptisták ma 70 településen „plántálnak” gyülekezetet hazánkban.
Nem azért hozok néha külföldi vagy más felekezetről szóló példát, mert nálunk nincsenek jó kezdeményezések, hanem azért, mert nem szégyen, ha nyitottak vagyunk Isten munkájára a világban, és tanulunk másoktól.
A jeruzsálemi templomot Kr. u. 70-ben lerombolták, és Isten azóta nem engedte megépíteni. Több más fontos indok miatt azért, hogy megéljék a hívők azt, hogy a templom a mi testünk kell, hogy legyen. „Kitöltöm lelkemet minden testre.” „Nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma?"
A zsidóknak sincs templomuk 2000 év óta, „csak” zsinagógájuk, az „összegyülekezés” helye, alkalma.
A keresztyénségnek sem adatik a jeruzsálemihez hasonló templom (ahol olyasmit építettek, tévedtek), hanem összegyülekezés, közösség, ami a keresztyénség legdinamikusabb idejében, az első három évszázadban házi csoportok, gyülekezetek sokaságát jelentette, ahogyan ma pl. Kínában. A helyes templomépítési stílus ma csak az lehet, ha közösségi ház jelleget kap az épület. Érdekes, hogy ezt a legtöbb felekezet ma így intézi.
Az nem kufárkodás, ha megetetnek szegényeket, befogadnak prostituáltakat a templomba. Sőt.
Fraternet levelezés, január 3.