A megbocsátásról

  1. A keresztyén ember Krisztusért mindenkinek megbocsát, függetlenül attól, hogy kértek-e tőle bocsánatot.
  2. Ez nem jelentheti a megbékélést, amennyiben a másik fél nem aktivizálja magát: bűnvallás, bocsánatkérés stb… „Amennyire rajtatok múlik, éljetek minden emberrel békességben.”
  3. Az evangélium megcsúfolása, ha arról beszélünk, hogy ne legyen harag, indulat, elutasítás bennünk a bűn irányában. Ez akkor is igaz, ha az ún. liberális vonal már idejét múltnak gondolja a fundamentumot. Ami pl. ez: volt bűneset, Isten a bűnt gyűlöli, mert nagyon, halálosan szeret minket. Jézus a megváltó. Istennek az utolsó szava az embervilág számára Jézus, és nem az öntörvényű, maga körül forgó, antropocentrikus filozofálás, „teologizálás”, ami kiüresedésen át a pokolba vezet.
  4. A Szentlélek tehet csodát, de ő szereti bevonni az embert ezekbe a folyamatokba. Lásd pl. az első Pünkösdöt.
  5. „Istent nem lehet megcsúfolni.” Ő a szívek ismerője. Bűnt és ünneplést együtt nem viseli. Hallelújázás, imaalkalom, úrvacsora, megtérés nélkül blaszfémia.
  6. A politika minden korban fel akarja használni a vallást a maga céljaira.
  7. Az nem keresztyén, aki nem tudja Isten szeretetével hordozni akár az ellenséget is.

Fraternet levelezés, június 4.