Romon virág

Elfajult és démonikus a kor, amiben élünk…
Nincs most kedvem a mély vitához a tegnapi országos evangelizációs nap csodái után. Ugyanis újra átéltük, hogy

  1. Isten igéje ma is kőszálként megáll; „nincs más evangélium ”.
  2. Hogy minden újjászületett ember „pap”, legyen teológiai hallgató, népdalénekes, lelkész, vagy idegsebész. (Múltkor azt írtam, hogy hasznosabb egy hívő fényképész, mint egy szkeptikus lelkész. Most megtoldom: károsabb egy hitetlen lelkész, mint egy hitetlen fényképész.)
  3. Elpogányosodott társadalmunkban és sok hiánnyal küzdő egyházunkban is van igény, szomjúság az „élő víz” után. Ahol Krisztus evangéliumát Szentlélek által hirdetik és élik, OTT MINDEN VAN. Ahol ez nem így történik, ott semmi sincs. A semmit teszik, „építik”. „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” A semmit teszitek…
  4. A csordultig megtelt Deák téri templomban (a második emeleti karzatot is meg kellett nyitni) a bőrünkön is, de bensőnkben még inkább lehetett érezni Isten szentségét, jelenlétét, irgalmát. Reményik után: Romon virág.

Fraternet levelezés, 2007. október 7.